Nyárzáró, szüretindító felvonulást tartottak Bátmonostoron – galériával

Hosszú évek óta nem volt rá példa, hogy két zenekar húzza a talpalávalót, három hagyományőrző egyesület táncosaival, két fotóssal, vendég lovasokkal és fogatokkal, akik évek óta hazajárnak Bátmonostorra, a szomszédos településekről. Három falu polgárőrei vigyázták a felvonulókat és a rendezvény balesetmentes lebonyolítását, ezzel is példát mutatva a civilek közötti, falu határokon is átívelő, szoros együttműködésről, példás hatékonyságról – számolt be hírportálunknak Horváth Ildikó, könyvtáros-művelődésszervező.

– Bátmonostoron sajnos nincsen hagyományőrző tánc vagy énekegyüttes, de a falubeliek közül sokakban benne él annak az emléke, mikor a település a térség hagyományőrzőinek egyik fáklyavivője volt, ezt szeretnék feleleveníteni és a bátmonostori vendégszeretet hírét erősíteni a térségben.

A több mint ötvenéves múltra visszatekintő Bunjevacka „zlatna grana” Kulturális Egyesület, a Nagybaracskai Gyöngyösbokréta Népdalkör és a Szeremlei Néptáncegyüttes tagjai tartottak bemutatkozó műsort és vonultak a helyiekkel, a Bácska Tamburazenekar, valamint a bátmonostori zenészekkel felálló Csili Tibor és zenekara muzsikált, a mintegy 200 fős menetnek. Színes kavalkád viseletekkel, délszláv és mulatós dallamokkal, hat állomásos vendéglátással, körbe a falun – fogalmazott a helyi művelődésszervező, aki hozzátette: a lovas, zenés-táncos, viseletes felvonulást követően csaknem 200 fős vacsora és hajnali 3-ig tartó bál következett.

– Baja, Csávoly, Dávod, Gara, Nagybaracska, Szeremle, Rém, Madaras, Vaskút településeiről érkeztek mutatni vágyók a falunkba. Ez hatalmas elismerés, de a legfontosabb, hogy ez nem jöhetett volna létre a bátmonostoriak rengeteg munkája nélkül. Mindenki kivette a részét az előkészületekből: a fűnyírástól, a színpad- és teremberendezésen, díszítésen, terítéken, főzésen, vendéglátáson, fotózáson, takarításon, felajánlásokon, sokak fáradtságos munkája hozta el a rendezvény sikerét – sorolta Horváth Ildikó.

Büszkén, tartással hordják a bácskai viseletet

A könyvtáros-művelődésszervező hangsúlyozta: „Vannak hagyományaik, amikre büszkék lehetnek a rendezvény résztvevői, van egy közösség jóérzésű, csupaszív emberekkel, akik viszik ezt tovább Bátmonostor határain belül és messze azon is túl. A társadalom jelenlegi értékválságban, reményre ad okot, hogy sokan megérzik és megértik az idők szavát, az összefogásról, a közös múlt és identitás őrzéséről, ami olyan egyszerű, egykor oly hétköznapi, ma mégis kivételes dolognak ható tevékenység, mint a mezőgazdasághoz kötődő népszokások, vagy a viselet kincs őrzése, annak ünneplése, azzal, hogy hordjuk. Nem csak hordjuk, hanem büszkén, tartással és egyenes gerinccel vállaljuk, hogy Bácska, legyen bár egy országhatárral szabdalt, nemzetiségi összetételét tekintve sokszínű, de erős, benne Bátmonostorral, vármegyénk egyik legrégebbi településével.”