Járai Máté: Vígjátékot nem játszhatunk drámai erő nélkül

– Hogyan érinti, hogy a megye színházjáró olvasói az év színészének választották?

– Többféle díjam van, szakmai és állami is, de amikor az ember a közönségtől kap elismerést, az egészen más. Bármennyire elismeri a szakma a munkánkat, mégis a közönség választ minket estéről estére. Ezért, ha valakinek a közönség ítél oda díjat, annál nincs érvényesebb visszajelzés. Tudjuk, hogy az állami díjakba beleszólhat a politika, illetve az is számít, hogy mely színházakban játszol, és az milyen frekventált, valamint az is, hogy mennyit szerepelsz más fórumokon. Az év színésze díjat először adják át, így nagyon nagy dolog számomra, hogy egy olyan elismerésben vagyok az első, amit még soha senki nem kapott meg. Az év színészének lenni megyei szinten elképesztően nagy dolog. Bármennyi nehézség is van az életemben, amit a közönségtől kapok, meghálálhatatlanul sok, aminek egyik formája ez a díj.

– Szavaiból kiindulva a leghitelesebb grémiumnak nevezhetjük a közönséget?

– Egyértelműen. Bármennyire lehet valaki egy rendező kedvence, ha a közönség nem szereti, akkor az fél siker. Más színházakban látom, hogy valaki érezhetően kiemelt helyzetben van a vezetőségnél, de a közönség nem tudja úgy megkedvelni. Hiszem, hogy ehhez más is hozzájárul, nemcsak a színészi kvalitás. Nagyon fontos, hogy tartsam a kapcsolatot a közönséggel. Sohasem veszem zokon, ha Kecskeméten bármikor leszólítanak, odajönnek hozzám, közös fotót készítünk. Több száz nézővel van kapcsolatom, akik odajönnek hozzám előadás után és pár szót beszélünk, vagy ha a közösségi oldalon írnak, akkor mindig válaszolok. Ez azért van, mert egy rajongó voltam gyerekkoromban, imádtam a színházat és nagyon sok kedvenc színészem volt. Megvártam őket előadás után és nagyon fontos volt nekem, hogy hogyan bánnak velem magánemberként. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy a közönség megkedvel egy színészt, de persze az elsőszámú kritérium, hogy a színpadon mit látnak. Fantasztikus kollégák közül választott a közönség, rendkívül erős mezőnyből, ezért is büszkeség, hogy megkaptam az elismerést.

– Több címszerepben láthattuk idén Kecskeméten. Hogyan értékeli az ön mögött álló szezont?

– Ez az idény mérföldkő volt számomra Kecskeméten, három igazán közönségbarát előadásban szerepelhettem. Egy szereppel többet játszottam, mint ami a tervben volt: a Luxemburg grófja Sir Basilját végül kettős szereposztásban alakítottuk Szerednyey Bélával. Szente Vajk rendező úgy gondolta, hogy mindenképpen megmutatna engem is ebben a szerepben a kecskeméti közönségnek. Sir Basilt játszani pedig rang: olyan színészek alakították korábban, akik a szakma legnagyobb elismeréseiben részesültek. A miniszter félrelép nagy találkozás volt számomra a szereppel, mely egy szerelemmunka volt. A Tombol az erény eredetileg kisszínházi bemutató volt, de mivel egy hónapra be kellett zárnunk, és el kellett hagynunk több bemutatót, így a bérletes előadások közé bekerült és a nagyszínházban játszottuk a nyitás után, ahogy a neve is mutatja, tomboló sikerrel. Büszke vagyok arra, hogy többségében vígjátékban játszom, mert azt hiszem, hogy napjainkban a legnagyobb gyógyszer, amit színészként adhatok az embereknek, a nevetés, mert hatalmas szükség van a jókedvre. Tudjuk, hogy mennyi baj van a világban, és nem kis dolog, hogy segíthetünk abban, hogy ezt két és fél órára elfelejtsék a nézők.

– Szente Vajk egy nekünk adott interjújában – egy félig tudatos megjegyzésével – az ország jelenlegi legnagyobb komikusának nevezte önt. Ön komikusként tekint magára vagy skatulyának érzi a megfogalmazást?

– Én egy keserű bohócnak nevezem magam. Minden bohócon nevetünk, de a bohóc akkor vicces igazán, ha van mélysége is. Hiszem, hogy vígjátékot nem lehet drámai erő és tudás nélkül játszani. Azt tapasztaltam, hogy nagyon jó drámai színészeknek talán kevésbé erős a humoruk, mint a komikusnak a drámai ereje. Valóban kevesebbszer tudom megmutatni a drámai arcomat, de az is igaz, hogyha van, kötelező kihasználni a humorunkat. Remélem, hogy drámai szerepben is megmutatkozhatom, akár Kecskeméten is, azonban evidencia, hogy a kecskeméti színház vígjátéki szerepeket ad. Hozzáteszem, hogy az állami kitüntetésemet egy halálos beteg fiú alakításáért kaptam, ami egy drámai szerep volt. Amikor kell, jön a szerep. Színészként mindannyian arra törekszünk, hogy kikerüljünk a komfortzónánkból. A drámai színész nevettetni akar és fordítva. Ez örök elégedetlenség, de a szakadatlan fejlődés záloga is. Egyik nagy szerepálmom a III. Richárd. De soha rosszabb skatulyát annál, minthogy azt mondják, ha a Máté benne van egy darabban, akkor biztosan nevetni fogunk. Eleget sírunk ma, talán nagyobb szükség is van a kacagásra, és büszkén vállalom, hogy én ennek vagyok az egyik színházi gyógyszerésze. Egy győri táncosnő mondta nekem egyszer, hogy a színészetem olyan, mint az Aspirin, elmúlik tőle a fejfájás. De nekem is gyógyszer a színház, mert minden fájdalmamat kijátszom és egy vicces darabtól nekem is jó kedvem lesz, hallva ötszáz ember fürtös kacagását.

– Amikor még A miniszter félrelép apropóján interjúztunk, éppen egy kevésbé jó periódusában volt, miután véget ért az együttműködése az RTL Reggeli című műsorával. Hogy van most?

– Az rosszul érintett, de nem az RTL-lel szűnt meg az együttműködésem, hanem a műsort gyártó céggel. Azóta már az RTL egy nagyon komoly projektjében részt vettem, amit nyáron tűz műsorára a csatorna. Abban nagyon fontos feladatot bíztak rám, de ennél többet nem árulhatok el. Egy hamarosan elkészülő műsorral kapcsolatban is megkerestek, ezért úgy tűnik, hogy a csatorna továbbra is számol velem. Egyébként, amikor a Reggeli véget ért számomra, több konkurens csatorna is megkeresett. Ez a színház mellett komoly visszajelzés arra, hogy máshol is fontos vagyok. Mert egy színésznek az a legfontosabb, hogy azt érezze: számítanak rá.

– Mivel tölti a nyarat?

– A nyáron több színházi fesztiválra is ellátogat a Kecskeméti Nemzeti Színház. Többek között megyünk Debrecenbe, Szigligetre és a Margit-szigetre. A Tombol az erényt visszük a legtöbb helyre, illetve a Luxemburg grófját a Margit-szigetre, és a győri színházzal is több helyen vendégeskedünk. Ezen kívül minden időnket a „birtokunkon” töltjük a feleségemmel, ami egy 150 négyzetméteres kert, de nekünk valódi birtok. És persze a tengerben is megmártózunk, mert anélkül nincs nyár. A magánéletben nagy fába vágtuk a fejszénket Kírával, amivel szintén sok időt töltünk majd. A projektről természetesen értesülni fog a közönség is.

– Mint az évadzáró társulati ülésen kiderült, a jövő évadban is több darabban láthatjuk.

– A Meseautó című musicalben Halmos Aladárt játszom, akit a filmben Kabos Gyula alakított. Úgy érzem, hogy abban a szerepben fürdőzni fogok. A Ne most, drágám! című Ray Cooney-darabban jó barátommal, Nagy Sándorral komédiázunk. Tovább megy A miniszter félrelép és a Luxemburg grófja is. Tavasszal vendégjáték keretében egy musicalfőszerep vár rám a Győri Nemzeti Színházban, a Riviéra vadorzóiban. Ez egy Broadway-musical, amit a Michael Caine és Steve Martin főszereplésével készült film alapján írtak. Ebben sorsszerűséget is látok, hiszen ez Kíra kedvenc gyerekkori filmje és gyakran mondogatta nekem, hogy Steve Martin szerepét el kellene játszanom. Örülök, hogy valóra válthatom a feleségem szerepálmát.