A Kiskunságban is rajzik a keleti rablópille

Bár külsejükben a lepkékhez és a szitakötőkhöz is hasonlítanak, a keleti rablópillék (Libelloides macaronicus) valójában a fátyolkákkal állnak közelebbi rokonságban, hiszen a recésszárnyúak (Neuroptera) rendjébe tartoznak. Körülbelül 5 centiméteres szárnyfesztávolságú, tehát viszonylag nagyméretű rovarok, amelyek jól fejlett szárnyai gazdagon erezettek, fekete-sárga színűek. Ez a feltűnő színkombináció elsősorban a rájuk vadászó ragadozók, például a madarak megtévesztését és elriasztását szolgálja – írta Enyedi Róbert, zoológiai referens, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság honlapján.

A knp.hu oldalon olvasható, hogy maguk a rablópillék is ragadozók és a lepkékhez csupán annyi közük van, hogy a kifejlett példányok többnyire repülő rovarokra, így akár lepkékre is vadásznak, amelyeket a levegőben kapnak el. Ebben rendkívül gyors röptük és különleges látásuk is segíti őket. Kettéosztott szemüknek felső-elülső része csak az ultraibolya tartományban lát és így az ég homogénebb háttérként jelenik meg számukra, a repülő rovarok pedig kontrasztosabb, sötét foltként érzékelhetők és ez lehetővé teszi, hogy a rablópillék akár nagyobb távolságból is könnyen észrevegyék a zsákmányállataikat vagy éppen a fajtársaikat.

Melegkedvelő állatokként hazánkban leginkább a sziklagyepeken és a szubmediterrán száraz, félszáraz gyepeken fordulnak elő, de előkerültek már őrségi láprétről is, illetve 2013-ban az Alföld délkeleti csücskében, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság működési területén bukkantak rá korábban ismeretlen állományaira. 

– A mostani híradásnak az ad apropót, hogy ennek a Magyarországon fokozottan védett rovarfajnak eddig nem voltak ismert adatai a Kiskunságból,  június 21-én azonban Puskás József természetvédelmi őrkerület-vezető egy stabil állományát fedezte fel Zsombón.  További érdekesség, hogy a faj első kiskunsági megkerülése után egy nappal a Szegedi Tudományegyetem Ökológiai Tanszékének munkatársai is beszámoltak a keleti rablópille szegedi észleléséről – olvasható Enyedi Róbert beszámolójában.