A teknősök és a fekete gólyák életfeltételei is javulnak a Mártélyi Tájvédelmi Körzetben

Körtvélyes térségében a mai napig jól nyomon követhetően kirajzolódnak a folyószabályozás előtti vízrendszer maradványai. A hullámtérben egykor virágzott a fokgazdálkodás – amely nagyszerűen alkalmazkodott a dinamikusan változó természeti adottságokhoz –, óriási volt a halbőség és gazdagon teremtek a Tisza által öntözött ártéri gyümölcsösök. A fokgazdálkodásnak is köszönhetően kialakult mozaikos táj, és sokszínű élővilág azonban gyökeresen megváltozott, miután felhagyták a fokok gondozását, és megszűnt az ártéri legeltetés. Számos vizes élőhely feliszapolódott, terjeszkednek az idegenhonos, inváziós fajok.

Mint a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság beszámolójában olvasható: a kedvezőtlen folyamatok megállítására olyan lépéseket kellett kidolgozni, amelyek a természetvédelem, az árvízvédelem és az erdőgazdálkodás érdekeit egyaránt szem előtt tartják. A projekt keretén belül megvalósult élőhelykezelés és- helyreállítás alapvető célja az volt, hogy minél hosszabb ideig, szabályozható módon sikerüljön vizet juttatni a hullámtéri fok- és mederhálózatba. Így azokon a mélyfekvésű területrészeken, amelyek korábban gyakran kiszáradtak, és ahol teret nyertek az idegenhonos növények, helyreállhatnak a tájra jellemző  mocsárrétek és ártéri magaskórósok, és javulni fognak az itt élő Natura 2000 jelölő fajok (például mocsári teknős, réti csík, vidra, haris, fekete gólya, rétisas, barna kánya) életfeltételei is.

Az élőhely-revitalizáció központi műszaki eleme egy, a Tiszára telepített „hajómalom” (szivattyús malom), amellyel szárazabb időszakban is lehetséges vizet pótolni a mélyebb területekre. Ez a kísérleti jellegű szerkezet a folyó megújuló mechanikai energiáját felhasználva egy kisebb teljesítményű szivattyút üzemeltet megfelelő vízállás esetén, további energiaköltség ráfordítása nélkül. Az így kiemelt hordalékszegény víz pótolja a körtvélyesi élőhelyrendszer (a holtág, a Horgas-tó, Sebes-fok, Csala-fok, laposok és kubikok) vizét. A projektben olyan vízi műtárgyakat épített ki, illetve rekonstruált a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, melyek száraz időszakban a mélyebb fekvésű részeken a víz megtartását, áradások időszakában megnyitva pedig a hatékony levonulást segítik. A kiépített tiltós műtárgyak a térségben érdekelt gazdálkodók érdekeinek figyelembevételével szabályozzák a maximális hullámtéri vízszintet a felesleg Tűfarkon keresztüli visszavezetésével a folyóba.

A Tisza menti ártéri kubikrendszerek nagyban hozzájárulnak a Dél-Alföld természeti területeinek sokszínűségéhez, biodiverzitásához. Fennmaradásuk kiemelt természetvédelmi érdek, fenntartható kezelésük pedig kiemelt gazdálkodói cél, amelyhez szükség van az erdő-, gyep-, hal-, vadgazdálkodási és az árvízvédelmi intézkedések folyamatos összehangolására – írták a természetkímélő tájhasznosításról.