Soltvadkerten a kiskőrösiek főztek a legjobban – galériával, videóval

Egyre több helyen rendeznek télidőben közösségi disznóvágásokat, kolbásztöltő fesztiválokat. Soltvadkerten hagyományteremtő szándékkal szervezte meg a töltött káposzta főzőversenyt Tóth István, vagy ahogy mindenki ismeri Csitta. Ő az az ember, akit családi vagy céges rendezvényekre gyakran hívnak grill ételek elkészítéséhez. 

Tóth István a soltvadkerti önkormányzattól elkérte a piacteret, ahol tíz csapat készítette el a tél kedvenc ételét. István évekkel ezelőtt tervbe vette, hogy szervez egy főzőversenyt. Ilyenkor télen ugyanis csendes a város, alig vannak események. Néhány éve egy baráti társasággal az erdélyi Parajdon járt, ahol töltöttkáposzta-főző versenyt rendeztek. Nagyon tetszett neki a külhoni megmérettetés, innen jött az ötlet.

Hogy milyen a jó töltött káposzta? 

Nincs egységes recept Csitta szerint. Parajdon például voltak olyan csapatok, akiknek tagjai egymástól sok száz kilométerre laktak, voltak köztük felvidékiek és délvidékiek is. Így volt is vita a zsűri és a főzők között. A főzők ugyanis másként készítették a különböző magyarlakta vidékeken az ételt. Így aztán a zsűri fejet hajtott a külhoni főzők előtt. 

– Én kolbászhúst használok. Azt tekerem a mosott, savanyú káposztalevélbe. A hús mennyisége nálam 5-7 dekagramm. Ennél kisebbet is lehet, de azokkal már rengeteg munka van. Abalével érdemes elkészíteni. Egy füstölt húst jó döntés rá tenni – mondta Tóth István.

Kiskőrösről a Kötőrúd Egyesület néhány tagja képviselte a szomszéd várost. Külön feldíszítették a főzőhelyet. 

A piactéren Nehéz Tamás Dutch Oven öntöttvas főzőedényekben készítette az ételt. Három edényt helyezett egymásra, így azok egymást is melegítették. Mint mondta, az étel szinte magát elkészíti. Az alsó 11, a középső 6, míg a felső 5 literes volt, ezekben 35 darab káposzta készült. 

Engler Csaba és Bocha László egy malteros fémládában fával fűtötték azt a sokác fazekat, amelyben csak egy oldalról érte a hő a 25 darab káposztát. Parajdi sót használtak az egyedi készítésű káposztához. Mint mondták, jelentősen más az erdélyi fűszer íze, mint az itthonié. 

Petz Lajosnak – az Éhenkórászok csapat egyik tagjának – a főzőkészüléke igen különleges volt. Mint mondta, a MÉH telepen szerzett egy kiszuperált villanybojlert, mindent kiszedett belőle, majd úgy alakította át, hogy helyet kapjon benne a faszén és felette a főzőedény. Alul három, felül egy szellőzővel tudta irányítani a főzés menetét. Megtudtuk tőle, hogy minden héten több alkalommal is főz benne, de sütött már kenyeret is a készülékben. 

A tíz csapat között volt a buckalakók csoportja is. Ők külön sátort húztak a fedett piaccsarnok alá, hogy ott beszélgetve, üstben készítsék el a versenyművüket.

A versenyen első helyezést a kiskőrösi Kötőrúd Egyesület ért el. A második a soltvadkerti Niki és a cigánylányok csapata lett. A harmadik helyen pedig a helyi Éhenkórászok baráti köre végzett. A 100 pontos versenyben 55 pontot jelentett az étel íze, 45 pontot pedig a tálalás és a díszítés.