Megnyílt a Duna Fotóklub Egyesület idei tárlata – galériával

Elsőként Kellerné Felső Sára elnök üdvözölte a vendégeket a tárlat megnyitóján. Kiemelte a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a klubtársak támogatását. Horvát Katalin és Sárközi János, a Bajai Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola pedagógusai a zene hangjaival köszöntötték a fotózás szerelmeseit.

Az est hangulatát Pethő Attila zenetanár, a Liszt Ferenc AMI igazgatója fokozta, aki a tőle megszokott egyedi, különleges stílusában nyitotta meg a rendezvényt. Felelevenített egy közel 40 éves fotózást, amit az akkori NDK-ban élt át, Türingiában. Késő este, sötétben, az úttesten hasalva készített egy fényképet a kivilágított alagútról a frissen vásárolt fényképezőgépével. A fotót a mai napig őrzi.

– Nem vagyok fotós, de azt gondolom, érteni vélem, amikor a fényképező ember megpróbálja előkészíteni a felvételt technikailag is. Azt gondolom, hogy értem azt az örömöt, ami átjárja a fotóst, amikor egy-egy kép sikeres, elkészült, és azt látni rajta, amit szeretett volna – fogalmazott Pethő Attila. Továbbá kiemelte, hogy a fényképezés megjelenése után, 1839-ben a festészet szerepe megváltozott. Nem kellett tárgyszerűen ábrázolni a világot, fáradságos munkával, sok-sok ecsetvonással, hiszen arra már ott volt a fényképezőgép. Nagyon hamar kiderült, hogy a fényképezés nemcsak arra való, hogy tárgyszerűen dokumentumokat készítsünk a világról, hanem önálló művészetté tud válni a maga sajátos eszközeivel. Az eszköz természetesen nem elég, kell hozzá az ember a maga hozzáértésével, az elszántságával, a maga tehetségével és a lelkével – tette hozzá.

Gidon Kremer hegedűművész szavait idézte, aki a saját területéről beszélt, de a mondanivaló átkonvertálható: „A kézzel fogható instrumentum önmagában még nem zene. A tudás is független az eszköz minőségétől. Az igazi hangszert magamban hordom, hiszen soha nem a hegedű, mindig a lélek szólal meg.”

– Nagyon fontosnak tartom, hogy legyenek olyanok, akik az átlagnál megszállottabban és felkészültebben veszik kézbe a kamerát. Ők lesznek azok, akik ráirányítják a figyelmünket arra, amit észrevettek, amit fontosnak tartanak. Arra is vállalkoznak, hogy kiválasszanak, kiemeljenek valamit a látnivalók tengeréből és azt elénk tárják – mondta Pethő Attila. Végül említést tett arról, hogy 2007-ben lelkes emberek újjászervezték a Duna Fotóklubot, amely azóta töretlenül működik, és nemcsak közösségként, de egyéni megmérettetéseken is nagyon szép eredményeket érnek el hazai és akár nemzetközi szinten is. Hozzátette, hogy a kiállítás nagyon gazdag, igazi kaleidoszkóp, mindenki találhat magának kedvére való témát és technikai megoldást is. Mindezeken túl rendkívül fontosnak tartja, hogy minden közegnek legyenek meg a saját maga alkotói: színpadi emberei, zenészei, írói, festői és fotósai.

– Hiába érhetőek el az interneten a legnagyszerűbb világszínvonalú alkotások, ha ezeket tőlünk távol élő idegenek készítették. Mennyivel jobb, hogy ezeknek a képeknek az alkotói itt vannak velünk, közel hozzánk, és ha tetszettek a képek, akkor oda lehet menni az alkotóhoz és személyesen gratulálhatunk neki – fogalmazott.