Több mint harminc kilométert gyalogoltak a zarándokok Soltszentimréig

Soltszentimre határában áll egy csonka tornyú pusztai templom, amelyről a mai napig azt állítják, hogy az építése és egy őszi fényjelenség összekapcsolódik Szent Imre herceg halálával. A történet szerint a herceg 1031 szeptemberében egy vadászbalesetben hunyt el, mások szerint meggyilkolhatták. Egy elképzelés szerint Soltvadkert környékén történt a sebesülés, és amikor szállították Székesfehérvár felé, megálltak a szekerekkel a mai templom helyén. Szeptemberben a torony kettős ablakán át a lenyugvó Nap fénysugara bevetül a szentélyrészbe. A hiedelem szerint arra a pontra, ahol állítólag az ifjú Imre herceg meghalt. A fénysugár egy kis kört alkot, amely nap, mint nap kúszik a szentély felé, majd a falon egyre magasabban jelenik meg, ahogy az égitest egyre laposabban járja a maga útját. Soltvadkertről évek óta elindul egy zarándokcsoport, amely végigjárja Szent Imre vélhető útját a Csonka-toronyig. 

Szombaton hajnalban  több mint harminc ember indult Soltvadkert-Selymesről, hogy megtegyék az utat az Árpád-kori templomig. A csoport vezetője a kiskőrösi Oláh István, felesége, Oláhné Baksa Katalin és a soltvadkerti Font Sándorné Erzsike volt. A csoport több helyen megállt pihenni, amíg átértek Soltszentimre határába. A templom romjainál ért véget az útjuk, ahol Szaniszló Tibor plébános celebrált szentmisét. A lelkész az élet értelméről, annak szeretetéről beszélt, és arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyház az életet kínálja mindenkinek. Igaz, megélni a mindennapokat nem könnyű, mint ahogy azoknak sem volt könnyű dolguk, akik a több mint harminc kilométernyi utat megtették. A zarándokok jelentős része nem környékbeli településekről érkezett. 

A kettős ablakon beszűrődő fényjelenség ezekben a napokban még látható, így érdemes Soltszentimre határába elzarándokolni.