A szabadszállási plébános számára nem jelentett gondot a változás

 Tamás Sándor Kalocsán született, itt végezte az el az általános és a középiskolát is. Gépészeti és számítástechnikai szakon fejezte be tanulmányait, majd több évig dolgozott választott szakmájában. Huszonhét évesen határozta el, hogy a papi hivatást választja. 
 

– Tizenöt évesen ébredtem rá, hogy milyen sokat jelent nekem a keresztény hit, barátaimmal sokat beszélgettünk és rendszeresen jártunk templomba.

Családom nem volt mélyen vallásos, ezért nem is igazán értettek meg engem. Akkor még úgy gondoltam, családot szeretnék alapítani, ám egyre erősödött bennem az érzés, hogy máshogy tudnék igazán kiteljesedni. Mindenben későn érő típus voltam, így huszonhét évesen döntöttem úgy, hogy pap leszek és bevonulok a szemináriumba. Amikor az első este lefeküdtem az ágyamba, akkor éreztem azt, hogy teljes mértékben a helyemen vagyok – emlékezett vissza Tamás Sándor plébános. 

Tamás Sándort 2014-ben szentelték pappá. A szolgálatot Kiskunfélegyházán, a Sarlós Boldogasszony-templomban kezdte, majd Jánoshalmára került. Később Kiskunhalason iskolalelkészként tevékenykedett. A fiatal pap a Pálmonostorán eltöltött két év után került Szabadszállásra. 
 

– A változás számomra nem okozott gondot, hiszen olyan vagyok, hogy ha valahol leteszem a táskámat, máris otthon érzem magam. 

A szabadszállásiak örömmel fogadtak, így az itt töltött néhány hónap alatt kiváló emberi kapcsolatokat sikerült kialakítanom, a település vezetői­vel is megtaláltam a közös hangot. Nem volt alapja annak sem, hogy meg kell küzdeni a kunok befogadásáért. Semmi ilyesmit nem tapasztaltam, a gyülekezet ideérkezésem első pillanatától nagy szeretettel vett körül és mindenben segített nekem – sorolta a plébános. 
 

Tamás Sándor nagy lelkesedéssel fogott bele a munkába, legfontosabb feladatának a közösség építését tekinti. A bibliaórák, a ministráns foglalkozás, zarándoklatok, kirándulások és túrák mind-mind jó lehetőséget teremtenek erre. 

– Első dolgom az volt, hogy felmérjem a helyi viszonyokat, valamint fellelni azon lehetőségeket, amivel tovább tudom erősíteni a helyi katolikus közösséget, építeni, szépíteni templomunkat. 

A pályázati sikereknek köszönhetően idén nyáron tábort szervezek a gyermekeknek, folytatódik a templom felújítása, márványborítást kap az oltár környéke, újra cseréljük az elavult padokat és az ereszcsatornát – vázolta a közeljövő terveit a plébános.

Keresni kellene a lelki boldogságot

Tamás Sándor atya megítélése szerint a vallás manapság egyre jobban háttérbe szorul. Az emberek inkább anyagi, a világi javakat helyezik előtérbe, minthogy a lelki boldogságot keresnék. – Nekünk „pásztoroknak” az a dolgunk, hogy útba igazítást adjunk számukra. Magam azt vallom, hogy a Jóisten adott nekünk egy kalit­kát, amiben mi vagyunk a madarak. A kalitka nem azért van, hogy bezárjon minket, hanem hogy megvédjen. A Jóisten által felállított szabályok is értünk vannak, védelmet adnak nekünk, hogy tudjunk mire támaszkodni. A saját gyermekünkkel szemben is azért állítunk fel szabályokat, hogy megvédjük őket a külvilág sérelmeitől – fogalmazta meg hitvallását Tamás Sándor.