Közel hatvan évig működött a misztikus kecskeméti tiszti klub

Törzshelyek mindig voltak és mindig is lesznek, melyek többek puszta helynél: az emberek lelkében (tovább) élő legendák, a személyes élettörténet és a helytörténet szerves részei, mint Kecskeméten a tiszti klub.

– Az 1800-as évek második felében épült a későbbi tiszti klub épülete, és az 1880-as évekig Diamant Hotel és Kávéház néven működött. 1900-ban – némi átalakítást követően –, Royal Szálloda néven került be a köztudatba, 1932-ig működött. Volt Alföld Szálló, illetve Siesta Szanatóriumként is működött, majd 1938-ban az Államkincstár tulajdonába került. 1942-ben dr. Jobbágy Andor és családja vásárolta meg, és szanatóriumként üzemeltette tovább. A 40-es évek végi államosítással a Honvédelmi Minisztériumhoz került az épület, és 1951. január 15-én azzal a céllal nyitotta meg kapuit, hogy a hivatásos katonák és hozzátartozóik, a nyugállományú katonák és a rendőrség tagjai szórakozási lehetőséget találjanak az épületben – mutatta be Csóka Tamás, hogy miként szelte át az idő tengerét a nevezetes hely, míg tiszti klubbá lett.

– Az évek során több nevet is felvett a tiszti klub néven alakult központ: volt Helyőrségi Művelődési Központ, majd a rendszerváltást követően Helyőrségi Klub, majd Helyőrségi Művelődési Otthon, amit HEMO-nak hívtak a kecskemétiek – mondta Csóka ezredes, hozzátéve, hogy mivel évtizedekig az egyenruhásoké volt a hely, egyfajta titokzatosság lengte körül a civil lakosság szemében.

– A vendégek összetétele miatt bizonyos misztikum övezte a klubot a város lakossága körében, amihez az is hozzájárult, hogy csak zártkörűen, személyre szóló belépővel lehetett látogatni a rendezvényeket – mondta Csóka Tamás. Körükben viszont nagy népszerűségnek örvendett a klub, mert változatos és nívós programokra látogathattak el az egyenruhások, és nem utolsósorban diszkrét árak is várták a kiválasztott betérőket. A földszinten volt az étterem, ahol menüs és à la carte étkezésre is volt lehetőség, naponta akár 400 vendég számára. A hét második felében esténként is megnyíltak a kapuk, zenés-táncos esteken mulathattak azok, akiknek volt meghívója. A pártvezetők – mint civilek – a helyőrség­parancsnok beleegyezésével kaphattak belépőt.

Megszámlálhatatlan együttes szórakoztatta a közönséget, egy bulin akár négy-öt zenekar is fellépett. Többek között évtizedekig játszott itt az emblematikus Studer Béla barátaival. Emellett számtalan magánrendezvénynek adott otthont a hely, tartottak itt lagzikat, születés- és névnapi ünnepségeket, baráti társaságok is kibérelték. A bálokon és a szilveszteri bulikon 300-400 ember mulatott egyszerre. A hangos szórakozás mellett a baráti beszélgetések helye is volt a tiszti klub.

– Szerettek a klubba járni az egyenruhások, mert ott maguk között lehettek és szabadon beszélhettek munkahelyi témákról, nem kellett attól tartaniuk, hogy civilek fülébe jutnak a belső dolgok – mutatott rá Csóka ezredes, hozzátéve, hogy a klub a magyar egyenruhásoké volt.

– A szovjet katonák nem vegyültek a magyarokkal, nekik külön tiszti klubjuk volt a Homokbányán, amit magam is láttam, kulturált közeg volt – idézte fel a hajdani igazgató, aki a változás szelét is beengedte. – Amikor 1985-ben igazgató lettem, elkezdtünk a város felé nyitni és számos programot kínáltunk, amivel a civileket is becsábíthattuk. Szívesen jöttek, ezzel együtt fokozatosan elillant a zártságból fakadó misztikus légkör is. A kulturális intézmények vezetői havonta összejöttek programegyeztetésre. Rövidesen annyian jöttek, hogy korlátoznunk kellett a nosztalgiadiszkóba lépők számát úgy, hogy a belépő névre szólt, és mindenki két vendéget hozhatott magával – mondta.

Nemzetiségi vacsoraesteket is rendeztek, amikor az adott nemzetiség képviselői tájjellegű vacsorával látták vendégül a betérőket és bemutatták nemzetiségi kultúrájukat. Láthattak a vendégek többek között sváb, orosz, román, kubai és szír estet is.

Persze nem szabad elfelejteni, hogy a földszinten található étterem, Obsitos söröző és nosztalgiadiszkó mellett az emeleten számos klub, egyesület működött, és még ma is van néhány.

Közel 60 éves működés után zárt be a tiszti klub a 2010-es évek elején.

Sokak törzshelye volt. Egy tavalyi nem reprezentatív felmérés szerint a 90-es években a kecskemétiek nagy része ide járt szórakozni: az 50 év felettiek legtöbbje, a válaszadók 41 százaléka választotta a helyet, a 41-49 évesek körében a második legnépszerűbb volt 21 százalékkal, a 30-40 éveseknél pedig a harmadik helyen szerepelt 21 százalékkal. Nem véletlen, hogy Csóka ezredest rendszeresen megtalálják a nosztalgiázók.

– A városban jártamban-keltemben gyakran megszólítanak a régiek, azzal, hogy milyen jó volt, amikor a klub még működött. A mi korosztályunk nosztalgiáiban előkelő helyet foglal el a tiszti klub – vonta le a következtetést az ezredes.

Keressük Bács-Kskun megye legjobb vendéglátóhelyeit!

Nevezze be a kedvenc Törzshelyét, akár vendégként, akár tulajdonosként!

Jelölési időszak: 2022. február 1- február 14.

Milyen helyeket lehet jelölni?

Minden olyan helyet, ami a szívéhez közel áll, ahol mindig szívesen látják, és a társaság és a sztorik épp olyan színesek, mint a választék.

A részletekért és a jelentkezésért kattintson ide!