Összefogással szépül a jégkorszak emlékeit őrző Madarasi Téglavető

Őskori időutazásra invitálja az egykori Téglavető a Madaras környékére kirándulókat. Az országosan védett természeti emléknek minősülő Madarasi Téglavető földtani képződmény területén ugyanis a jégkorszak végén, világszinten is az egyik legvastagabb, mintegy 11 méter magas löszös rétegsor alakult ki. A löszfalban a jégkorszaki ember táborhelyének elszenesedett maradványait (például zsákmányállatok csontjait) és pattintott kőeszközöket tártak fel a régészek. Megtalálták itt a gyapjas orrszarvú, ősbölény, gyapjas mamut, jávorszarvas maradványait is, ugyanis ebben az időszakban Madaras vidékén is a hajtóvadászat volt az egyik legeredményesebb módja a nagy egyedszámú csordák becserkészésének – írja hivatalos oldalán a Kiskunsági Nemzeti Park.

A település határában található löszfal a jégkor végének az egyik legfontosabb szárazföldi földtani képződménye nemzetközi szinten is, mivel lehetőséget ad a 28-14 ezer évvel ezelőtti időszak egykori környezeti változásainak rekonstrukciójára.

A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és Madaras Község Önkormányzata együttműködve dr. Kacsaláné dr. Mátrai Zsófia és Mátrai József tulajdonosokkal, karbantartási munkákat végzett a Téglavető közvetlen környezetében 2021 őszén. A közös munka eredményeként a településen élők és az ide látogatók biztonságos, rendezettebb környezetben tekinthetik meg a Kárpát-medence pótolhatatlan földtani feltárását.

Elhelyezkedés: Madarastól körülbelül 1,5 kilométerre, déli irányban található. A település déli oldalán kivezető burkolt útszakasz folytatásaként található földút mentén, a Kígyós-főcsatorna és a földút kereszteződése mellett helyezkedik el. Megközelítése autóbusszal, gépjárművel és gyalogosan is lehetséges. GPS: N 46.037612º / E 19.287928º

Látogathatóság: a képződmény egész évben várja látogatóit, szabadon látogatható

Védettség: országos jelentőségű védett természeti terület, természeti emlék

A Madarasi Téglavető kialakulása döntően a jégkorszak végi, mintegy 40 ezer évvel ezelőtt lezajlott földtani eseményekhez köthető.

A Duna ősi medrei ekkor felvették a mai észak-déli irányukat, megindult a több ezer négyzetkilométer kiterjedésű egykori dunai hordalékkúp felszínének kiszáradása, és a szél fújta homokformák kialakulása. A futóhomok rétegek kialakulását követően a szél a finomabb, lebegő port is elkezdte szállítani a hordalékkúp peremére. Ennek hatására a hordalékkúp déli peremén a porkifújások és porlerakódások nyomán hatalmas, több száz négyzetkilométer kiterjedésű löszképződmények, népi elnevezéssel sárgaföldek alakultak ki a Bácskai-síkságon, a Vajdaságban, Sükösd, Császártöltés és Szeged környékén.

A madarasi szelvény jelentőségét a rendkívüli vastagsága és az ennek nyomán rekonstruált hihetetlenül jelentős ülepedési ráta (100 centiméter/1000 év = 1 milliméter/év) adja, amely a legjelentősebb volt a jégkori európai löszövezetben. Ezen ülepedési és akkumulációs ráta nyomán a szelvény közvetlenül, időbeli és ülepedési hiányok nélkül összevethető a nemzetközi klimatológiai kutatásokban alapvető grönlandi jégtakaró fúrásszelvényeivel, az antarktiszi jégtakaró szelvényeivel és a kínai löszrétegsorokkal.

Nyugat- és Közép-Európában nincs is megfelelője a madarasi (és a katymári) szelvénynek, csak kínai és ukrajnai löszterületekkel vethetőek össze a rétegvastagságok és az üledék-kifejlődési paraméterek.

A szelvény unikális jellegét erősíti az is, hogy a löszrétegeket vékony talajképződési szintek szakítják meg, jelezve, hogy a talajképződés és a löszképződés között igen rövid idejű, klíma által irányított átmenetek voltak. Vagyis a képződmény a permafrost („örökjég”) nélküli löszképződés északi határát, a jégkori sporadikus permafrost déli részét, a Kárpát-medencei belső löszövezet kifejlődését jelzi.