A halasi sortűz egyik túlélője is megemlékezett a kopjafánál

A zászlólevonást követően a főtéren álló kétágú 56-os kopjafánál folytatódott a megemlékezés, ahol a Szilády Áron Gimnázium diákjai adtak műsort, majd Palásti Károly, az iskola történelem tanára idézte fel az 56-os családi emlékeit, arról az ellentmondásról beszélt, amit az akkori történelemkönyvekben írtak, és amit a családtagjaitól hallott. Ez nagy hatással volt arra, hogy később a történelemtanári pályát választotta.

A megemlékezésen egy-egy imát mondott el Bödecs Pál református lelkész és Hozdik Zsolt plébános, aki megemlékezésében párhuzamot vont a levont 56-os zászló és a forradalmi események között, amikor az akkori hatalom az emberek szívéből is ki akarta tépni a nemzeti zászlót és valami mással helyettesíteni.

– Ez a veszély gyakran fennáll azóta és napjainkban is. Éppen ezért fontos, hogy megerősítsük magunkat, amikor egykori hőseinkre emlékezünk, hogy nemzetünkhöz, népünkhöz mindig hűek maradunk – mondta a plébános.

Pajor Kálmán a halasi 56-os Emlékbizottság elnöke arról beszélt, hogy az 1956-os eseményeknek két halálos áldozata volt Kiskunhalason.

– Gyöngyösi Papp Ida 19, Poloznyik Kálmán 61 éves volt, amikor 1956. október 27-én a tömegoszlatásra kiadott tűzparancs következtében halálos lövés érte őket a főtéren. Egymáshoz semmi közük nem volt, vétlen áldozatok voltak, akik kint voltak a főtéren összeverődő fegyvertelen tömegben, amely előzőleg már a szovjet emlékművet is ledöntötte. Pajor Kálmán után, a ma Kalocsán élő 73 éves Éles Kálmán, Poloznyik Kálmán fia, a sortűz egyik túlélője idézte fel az akkori eseményeket.

– A városháza sarkánál beszélgettünk, amikor a toronyból ledobtak mellénk valamit, hatalmas robajjal ért földet. Megijedtünk és a főtér közepe felé menekültünk, ahol most a kétágú kopjafa áll, ekkor dördültek el a lövések. Édesapám elengedte a kezem és a földre rogyott, nyolcéves voltam, nem értettem, hogy mi történik körülöttem. A közeli kávéházba menekültem be, majd később, amikor elcsendesedett a város, hazasiettem. Később otthon tudtam meg, hogy édesapám halálos lövést kapott, mivel egyedül nevelt, később a szomszédok vettek magukhoz – emlékezett vissza Éles Kálmán.

A sortűz halálos áldozatainak emléket állító 56-os kopjafánál a város vezetői mellett mécsest gyújtottak és virágokat helyeztek el a társadalmi szervezetek és oktatási intézmények képviselői is, majd közösen vonultak át a néhány méterre lévő városháza sarkához, ahol a 2006-ban elhelyezett emléktáblánál is koszorúkat és virágokat helyeztek el.