Kétezer bagollyal él együtt a kerekegyházi asszony

Borbély Béláné Amálka egyedülálló bagolygyűjteménye több évtizedes szorgos munka eredménye. – A baglyok iránt érzett vonzódásom gyermekkoromra vezethető vissza. Tanyák szomszédságában fészkelő kuvikcsaládban sok örömet leltem. Az izgő-mozgó, fiókáikat etető madarak látványával nem bírtam betelni. A baglyok iránti érzelmi kötelék felnőtt koromra is megmaradt. Gyűjteményem első darabját harminc éve vásároltam meg. A méregdrága porcelánmadárba olyannyira beleszerettem, hogy nem sajnáltam leszurkolni az akkori havi fizetésemet felemésztő összeget – emlékezett vissza a kerekegyházi asszony.

A drága madár nem sokáig búslakodott egyededül, sorra érkeztek az üvegből, fából, fémből, kagylóból, fonalból, gyertyából, porcelánból és számtalan más anyagból készült társai a kerekegyházi lakásba. Amálka maga is készített baglyokat, melynek alapját műanyag csövek alkotják, a tollazatot bőr helyettesíti.

– Baglyaim hirtelen olyannyira megszaporodtak, hogy új helyet kellett találnom számukra. A kétezer madarat a lépcsőfeljáróba és a padlásszobába, vagyis a „bagolyvárba” költöztettem. A földszinti helyiségek megmaradtak kollekcióm többi darabjának – fogalmazott a házigazda.

Borbély Béláné Amálka a baglyok mellett sok szép holmit tárol lakásában.

A szobák a babáké és a viseleteké, a nappaliban és az előszobában a porcelánok, az ásványok, a tengeri herkentyűk és a gyűszűk kaptak helyet a régi bútorokban és a speciálisan erre a célra készített tárlókban.

– A gyűjtögetést még gyerekkoromban kezdtem el. A legelső darabok családi örökségek. Például az üknagyanyám leveses porcelántálja, amit az esküvőjére kapott ajándékul. A kagylókhoz, a korallokhoz külföldi utazásaim során jutottam hozzá. A többi szerzeményem zömét saját pénzemből vettem, de később kaptam ajándékba is. Babáim egy része bálás turkálóból való, jó néhány porcelánt, szobrocskát a bolha­piacokon vásároltam meg – mesélte Amálka.

A kerekegyházi gyűjtő babakollekciója mintegy hatszáz darabból áll. A régi dupla ágyat a polgári porcelánbabák birtokolják, míg a vitrineket a viseletes, a velencei és a saját készítésű karmantyú­babák népesítik be. – A karmantyúbaba speciális szövőeszközön készül, amelyen hengeres tárgyakat lehet körben szőni. Néhány évvel ezelőtt Kerekegyházán mutattam be a karmantyúfán való szövés technikáját. A kis méretű babák kis méretűek, ám ennek ellenére nagyon sok munka van velük. Volt olyan, aminek elkészítése ötven órámba került. Saját készítésű baglyaimmal van teendő bőven, hiszen a tollakat imitáló „bőrpikkelyek” kiszabása, felragasztása ugyancsak időigényes – emelte ki a kerekegyházi asszony.

Borbély Béláné Amálka gyűjtőszenvedélye manapság sem lankad, ha rábukkan egy érdekes darabra, nem nyugszik, míg meg nem szerzi. – Néhány hónappal ezelőtt Szegedre kellett leutaznom gyógykezelésre. Mivel korábban érkeztem a kelleténél, belefért az időmbe, hogy benézzek egy közeli antikvárius boltba, ahol megakadt a szemem egy rézből készült széken. Nem volt szívem ott hagyni. Szerzeményemet akkurátusan felkötöztem bevásárlókocsimra, ám a szerelvény nem fért fel a buszra, így kénytelen voltam vonattal hazajönni – tette hozzá mosolyogva az idős hölgy.

A gyűjtemény megtekintése előzetes megbeszélés után lehetséges.

Amálka télen-nyáron dolgozik

Amálka azt is elmondta: – Nyáron a kertet szépítgetem, virágokat nevelek, édesburgonyát termesztek. A téli hónapokban a gyűjteményt tartom karban és újabb tárgyakat készítek. A tavalyi év termése az ajtó előtt strázsáló, mintegy másfél méter magas bagoly. Idén virágcserépből alkotok egy családot a kerti padra. A figurák kobakjai már elkészültek, a testek kialakítására a hideg idő beállta után kerítek sort.