Az elhurcolt zsidókra emlékeztek Kalocsán

A város 2009 óta tart helyi emléknapot a II. világháború utolsó évében elhurcolt zsidó közösségre emlékezve. Az egykori zsinagóga melletti emlékparkban pénteken tartott megemlékezésen roma önkormányzati vezető méltatta az egykor itt élt izraelitákat, akiket a haláltáborokba került cigányokkal együtt meggyászoltak, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy már sosem térnek haza.

– 1944. június 18-án a német megszállókkal kollaboráló hatóságok megkezdték a kalocsai zsidóság deportálását. Hozzávetőlegesen 600 izraelitát hajtottak végig a főutcán, hogy aztán a szegedi gyűjtőtáborba, majd Auschwitzba kerüljenek – foglalta össze a háborús bűncselekmény történetét Sztojka István. A Kalocsai Cigány Önkormányzat elnöke egy családi emlékkel szemléltette a roma lakosság viszonyát a zsidó közösséghez.

– Édesapám árva gyerekként nőtt fel, télvíz idején hiányos öltözetben, cipő nélkül rótta a város utcáit, vagy az unokatestvérével felváltva hordott egy pár cipőt. Ha együtt mentek, akkor annak a lábán volt a cipő, aki a hátán cipelte a másikat. Sokszor fordult elő, hogy zsidó családok adtak nekik enni, megmentve őket az éhhaláltól. Tisztességes, becsületes, dolgozó emberek voltak, és ott segítettek, ahol tudtak – mondta.

Sztojka István emlékeztetett: bár jelentősen több zsidó veszett oda a haláltáborokban, mint cigány, a két közösség átérzi egymás szenvedéseit. Nemzetiségi vezetőként ezért is tudatosítja mindenkiben: az akkori népirtás ugyan nem a mi generációnk felelőssége, de az igen, hogy „vallása, identitása és származása miatt ne kerülhessen többé senki ilyen helyzetbe”. A beszéd után a helyi és a nemzetiségi önkormányzat, illetve több szervezet és civil helyezett el koszorút, mécsest és kavicsot az emlékmű lábához.