Zsugorodik a rendkívül ritka ugartyúk élettere

Az ugartyúk állománya igen csekély hazánkban, a becslések szerint csupán 50-100 pár fészkel Magyarországon. Egyik legjelentősebb hazai állománya a Felső-Kiskunságban van, ahol a mintegy 30-40 pár legfeljebb fele költ csak gyepes környezetben. Az ugartyúk és más földön fészkelő madárfajok számára a költőhelyek átalakulása a legfőbb veszélyeztető tényező. Eredeti költőhelyük jelentős részben átalakult, így ma már másodlagos élőhelyeken, szántókon, kopár romtalajon fészkelnek az ugartyúkok – hívja fel a figyelmet a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI).

Ahogy neve is utal rá, a madár a rövid füvű, szinte kopár területeket kedveli: a Kiskunságban a szikes pusztákon és azok környezetében lévő szántóterületeken költ. Költési időszakban a homokos, vagy szikes talajon kialakított béleletlen mélyedésbe rakja kettő, de néha csak egy tojását.

A közlemény rámutat, hogy az ugartyúk természetes élőhelyei zsugorodnak, amihez ugyan lehetőségeihez mérten alkalmazkodott a faj, de a művelt szántókon fészkelő párok fészekalját a különféle zavarások, illetve a tavaszi mezőgazdasági munkák veszélyeztetik. Az agráriumban tapasztalható intenzív vegyszerhasználat is kedvezőtlenül hat életterükre, elsősorban a táplálék csökkenése miatt.

A Nemzeti Park közleményében hangsúlyozza, hogy a faj megmentésének az a kulcsa, hogy visszahozzák a legeltetéses állattartást természetes élőhelyeikre, az alföldi gyepekre és a szikes tavak környékére. Legelő állatok híján ugyanis ezek az élőhelyek elszegényednek, az alacsony növényzetű költőhelyeket elfoglalja a nádas-zsiókás mocsári növényzet, megszűnik a szikpadkák, szikfokok, hátak és mélyedések változatossága.

Mindemellett a KNPI több élőhely-fejlesztési beavatkozásának nyertese volt az ugartyúk: a gyepterületek természetességének javítását célzó KEHOP és VEKOP pályázatok, vagy az extenzív művelést támogató túzokvédelmi programok is kedvező élőhelyi feltételeket biztosítanak e ritka fészkelő számára.

A faj védelme elsősorban a területek adottságaihoz igazodó földhasználati formák megvalósítására épül, de az állomány drasztikus csökkenése egyedi védelmi intézkedéseket is szükségessé tehet. A megtalált fészkek és revírek közelében a mezőgazdasági munkák időszakos korlátozása is előfordulhat.

Tyúk, de mégsem az

Az ugartyúk neve ellenére nem tyúkféle, hanem a lilealkatúak rendjébe tartozik. Érdekes megjelenésű madár, amit bagolyfejű lilének vagy bagolyszemű sneffnek is neveznek, utalva arra, hogy feje és szeme a testéhez képest nagyon nagy. Ennek oka, hogy éjszaka aktív, így táplálékát is jellemzően rossz fényviszonyok mellett keresi. Ehhez a többi partimadárral ellentétben nem érzékeny csőrét, hanem éles látását használja. Étrendje rovarokból, gyíkokból és apró gerincesekből áll.