Évtizedek után derült csak ki, hogy az állam is tulajdonos

Nem mindennapi problémával kereste meg szerkesztőségünket egy kecskeméti úr. Halász József iratokkal, levelekkel megpakolva érkezett, és részletesen elénk tárta az ügyet, amely hetek óta nyomasztja.

Mint elmesélte, édesapja 1974-ben vásárolt meg egy földet a Vacsiközben, a mai Sarló utca (korábban Kaptár utca) mellett. Ezt később négy részre bontották, kettő telket eladott a Halász család, a 3. szám alatt a szülők, az 1. szám alatt, a sarkon pedig a fiú (tehát Halász József) építkezett 1975–77 között. Persze az építkezés megkezdésének volt több feltétele.

A legnagyobb bökkenőt a telkeket keresztbe átszelő földút jelentette, amelyet Miklovicsfalu IV. utcaként jelöltek.

– Abban az időben a Vacsiköz végén lévő részt Miklovicsfaluként tartották nyilván, és az utcák is római számmal voltak jelezve. A miénk, a IV. egy keskeny, hozzávetőleg 3–3,5 méter széles, gidres-gödrös földút volt, tulajdonképpen a bentebb lévő házak megközelítésére alkalmas szolgalmi út. A mi telkeink az építkezésekhez kicsinek bizonyultak, ezért a várost akkor irányító személyek úgy találták helyesnek, hogy ezt a IV. utcát felajánlották a telek bővítéséhez, és hozzájárultak az úton túli, a Kecskemét Gyöngye Szakszövetkezethez tartozó külterület birtoklásához. Viszont cserébe a telkek előtt, tehát a mai Sarló utca felől 8 méteres sáv leadását tették kötelezővé. Sőt, nekem a Vacsiköz felőli oldalon is el kellett hagynom egy körülbelül 8x36,5 méteres sávot.

Az volt akkor ugyanis a terv, hogy itt fog vezetni egy elkerülő út, amely aztán végül nem valósult meg

– mondta el Halász József.

Meg is mutatta a kertjében, körülbelül hol volt ezelőtt negyvenöt-ötven évvel a földút, melyet megszüntettek, és azt is, hogy hol húzódhatna a kerítése, ha nem kellett volna két oldalán is jelentősen visszább vennie a telkét. Az jól látszik, hogy a Sarló utca az átlagos (és a környező Fodros, Gólya vagy Aranyeső) utcákhoz képest jóval tágasabb, az úttest mellett széles előkertek húzódnak. Halász úr telkének Vacsi köz felőli oldalán is megmaradt egy jókora zöldsáv, amely végül nem lett beépítve, de az államé lett.

Olvasónk egy számára nagyon fontos dokumentumot vesz elő: a Kecskemét Városi Tanács VB. Műszaki Osztálya 1975. július 22-ei határozatát, amelyben engedélyezték az építkezés elindítását a telken. Ebben a következő kitétel szerepel: „A telek rendezése folyamatban van, ezért kikötöm hogy lakhatási engedélyt csak a kialakított telekről készített telekkönyvi szemle alapján adom meg.”

– A használatbavételi engedélyt 1977-ben pedig megkaptuk, nyilván azért, mert az előírt feltételeket teljesítettük, leadtunk a telekből annyit, amennyit mondtak, a kapott területhez képest kétszer annyit. Beköltöztünk a házba, abban a hiszemben, hogy minden rendben van. Aztán meg kiderül, hogy nem – sóhajt fel Halász úr.

Mert mi is történt? Emlékei szerint 2013-2014 táján jelentkezett először a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) azzal, hogy a Sarló utca páratlan oldalán lévő telkek az állammal közös osztatlan tulajdonban vannak (a házak, melléképületek nem). Az állam tulajdoni hányada különböző mértékű, Halász József 532 négyzetméteres telke esetében 15/148-ad rész, a szomszédos, 3-as teleknél pedig 26/312 (ennek a teleknek még fele-fele arányban tulajdonosa olvasónk és fia). Az MNV már akkor is azt szerette volna, hogy az osztatlan közös tulajdon megszüntetése érdekében az ott lakók vásárolják meg az állami hányadot. Akkor egy ideig leveleztek a felek ügyvédeken keresztül, aztán nem történt semmi.

Egészen tavaly augusztusig. Akkor Halász úr (és fia, meg az utca páratlan oldalának többi lakója, háztulajdonosa) levelet kapott az MNV-től, amelyben leírták: nem indokolt az állami tulajdoni hányad megtartása, ezért értékesíteni kívánják, első körben nyilvánvalóan a társtulajdonosoknak, de ha ők nem fizetnek, versenyeztetéssel próbálják meg értékesíteni (Halász Józseftől megtudtuk, korábban is volt ilyen próbálkozás, de az árveréseken a tulajdoni hányadokra – érthető módon – nem jelentkezett vevő).

Olvasónk teljesen jogtalannak tartja az MNV követelését, és méltatlannak, hogy több mint negyven év után állnak elő ilyen igényekkel.

Úgy véli, a telek megvásárlásakor, az akkori hivatali ügyintézéskor valaki hibázott/mulasztott, és ennek lett az eredménye, hogy az állami tulajdont nem vették le az ingatlanról. Meglehet, ez a hibázó személy az ügyvédjük volt (aki nem sokkal később elhunyt), vagy a földhivatalban valaki, de Halász József kijelentette: tiszta a lelkiismerete, szülei és ő úgy cselekedtek, ahogy előírták nekik. Azt is furcsának tartja, hogy tavaly ősszel megkereste őt egy értékbecslő, aki az MNV-re hivatkozott (nyilván, hogy felmérje, mennyit ér a telek), de nem mutatott fel megbízólevelet, Halász József pedig így nem engedte be még a kapun sem.

Hogy mennyit kellene fizetnie az állami tulajdoni hányadért? Azt pontosan nem tudni, hiszen az értékbecslés nem készült el. Megkérdeztünk egy kecskeméti ingatlanszakértőt, ő azt mondta, a városnak azon a részén egy hasonló nagyságú, elhelyezkedésű, közművesített telek körülbelül 15–16 millió forintot érhet. Ennek körülbelül a tizede az állami hányad, azaz akár 1,5 millió forintba is kerülhetne a megvásárlása.

– Ez az áldatlan állapot a mai napig rengeteg bosszúságot, kellemetlenséget, valamint anyagi áldozatot hozott számomra és az utca többi lakója számára. A jogos tulajdonunkat nem tudhatjuk száz százalékban a miénknek, és akadályozhat egy esetleges hitelfelvételt is, hogy az állam is tulajdonos az ingatlanon. Úgy vélem, a papírok az igazamat bizonyítják, és remélem, hogy végre ennyi idő után korrekt, megnyugtató elbírálásban fog részem lenni – bizakodik Halász József. Hogy végre pont kerüljön a régóta húzódó ügyre, hajlandó a szerény nyugdíja ellenére 50 ezer forintot részletben kifizetni, de többet egy forinttal sem.

Az ügyben természetesen megkerestük az MNV Zrt.-t. Többek között azt kérdeztük, hogyan történhetett meg, hogy ennyi időn keresztül nem tudott a tulajdonos arról, hogy az államnak is van tulajdona az ingatlanon. Érdeklődtünk arról is, ki lehet-e deríteni, annak idején hol csúszott el a dolog, és hogyan rendeződhet a vitás helyzet, bízhatnak-e az érintett családok méltányos elbírálásban.

– Tekintettel arra, hogy az ügy magánjogi kérdéseket érint, ezért nem áll módunkban tájékoztatást adni a részletekről – válaszolta az MNV.