A bajai Ági Mátyás életéért több hétig küzdöttek a halasi kórházban

Egyszerű lázzal kezdődött, néhány nappal később már a mentő jött érte, és száguldott vele Kiskunhalasra, idézte fel kérdésünkre a bajai Ági Mátyás, aki a járvány második hulláma alatt fertőződött meg. Olyan rossz állapotba került, hogy a gyógyulását kisebb csodaként értékelték, pedig semmilyen krónikus betegsége nincs, 46 éves, és kifejezetten életerős, sportos alkat – legalábbis volt, amíg le nem döntötte a lábáról a koronavírus. Nem talált rá magyarázatot, hogy miért viselte ennyire rosszul a betegséget, így biztosan nem kockáztatná meg újra: jelentkezett a vakcináért, és a családját is erre biztatja.

Mire kiderült, hogy fertőzött, mentőt kellett hívni

– Influenzás tünetekkel, végtagfájdalmakkal, lázzal kezdődött a betegség. Mivel először nem gondoltam koronavírusra, megpróbáltam házilag kezelni. Otthon feküdtem néhány napig, aztán felhívtam a háziorvost, aki rögtön PCR-tesztet javasolt. Közben üzletekben kapható gyorstesztet is végeztem, de ezek mind negatív eredményt mutattak. Mire kiderült, hogy fertőzött vagyok, már mentőt kellett hívni, mert nagyon nehezen kaptam levegőt – árulta el. – A kiskunhalasi kórház infektológiájára kerültem, légzőmaszkot, nyugodt kórtermet kaptam, majd másnap a járványkórházba vittek, mert nagyon leromlott az állapotom.

Az orvos azonnal azt mondta, hogy lélegeztetőgépre fognak tenni. Ez volt az utolsó emlékem

– idézte fel.

Mátyáson gégemetszést hajtottak végre, 23 napig lélegeztették, ebből 13 napot mélyaltatásban töltött. Az őt kezelő szakemberek utólag elmesélt történeteiből tudja, hogy rengeteget kellett küzdeni az életéért, mert először nem reagált megfelelően a gyógykezelésre, és csak nagyon nehezen sikerült felébreszteni. Hangsúlyozta: annak ellenére is maximális figyelmet kapott az egészségügyi személyzettől, hogy az intézet telt házzal üzemelt, és körülötte mindenki mást ugyanúgy géppel lélegeztettek. Folyamatosan figyelték az állapotát, és a családját mindennap értesítették az aktuális állapotáról.

Kérte a nővéreket, hagyják meghalni

– Az ébredés utáni első napok keservesek voltak, a kezeimet és a lábaimat sem tudtam mozgatni, mindenhonnan csövek lógtak belőlem, csak a fölöttem lévő neoncsövet láttam, és a csipogó gépeket halottam, ami nagyon félelmetes volt. Beszélni a gégemetszés miatt nem tudtam, de emlékszem, jeleztem a nővéreknek, hogy inkább hagyjanak meghalni – írta le az első tapasztalatokat, pedig ekkor még nem is tudta, mennyire leromlott a fizikai állapota. Az izomzata 30–40 százalékát veszítette el, míg a testtömege 85-ről körülbelül 60 kilogrammra zuhant vissza.

– A legcsodálatosabb érzés az volt, amikor levettek a gépről és először tudtam beszélni a felségemmel.

„Visszaadtak engem a családomnak”

Ezt azoknak a nővéreknek és orvosoknak köszönhetem, akikből a védőfelszerelés miatt egész idő alatt nem láttam mást, csak egy-egy szempárt. Ezek az emberek visszaadták az életemet, visszaadtak engem a családomnak, és ezért rengeteget dolgoztak. Nagyon nagy hálával tartozom nekik, a barátaimnak, akik még csoportos imádságot is szerveztek értem, és minden ismerősömnek, akik keresték a feleségemet, hogy rólam érdeklődjenek – mondta hálásan.

Mátyás hozzátette: máig hihetetlennek tartja azt a munkát, amit az egészségügyi szakemberektől látott, hiszen néhány percenként foglalkozott vele valaki, ami nagyon sokat jelentett neki a hermetikusan lezárt, ablakok nélküli kórteremben. Az antitestvizsgálata alapján magas védettséggel rendelkezik, de ez nem tart tovább néhány hónapnál, legfeljebb egy évnél, ezért ő is jelentkezett oltásra, és mindenkit ugyanerre buzdít.