Kétszobás családi házam van, házasság céljából ismerkednék

A 20. század végétől világszerte elterjedt világi „szerelmes-ünnepként” a ma Valentin-napként emlegetett február 14. Magyarországon az 1990-es évektől kezdődően vált népszerűvé ez a nap.

A világon mindenhol Szent Bálintot tartják a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziával küzdők védőszentjének. Az ünnepen a szerelmesek megajándékozzák párjukat, vagy szerelmes üzenettel kedveskednek neki, de vannak olyanok is, akik ezen a napon teszik fel a nagy kérdést.

Manapság már bevett szokás online keresni a szerelmet. Szinte mindannyiunknak van olyan ismerőse, aki valamely közösségi oldalon, vagy társkeresőn találta meg partnerét. A Tinderen például elég egy laza jobbra húzás, amellyel máris kinyilvánítjuk szimpátiánkat. De vajon régen, amikor még nem volt okostelefon és számítógép, hogyan zajlott a társkeresés? A kérdés megválaszolásához előkerestük a régi Petőfi Népe újságokat, ahol jó néhány társkereső hirdetést találtunk. Lássunk közülük néhányat.

Változatos megfogalmazásokban, kreatív jeligékkel várták jövendőbelijük jelentkezését az első körben összegyűjtött hirdetések írói. Egy valami azonban közös volt bennük: mind házastársat kerestek.

Úgy tűnik, a csalódás nem szegte kedvét az alábbi hirdetés írójának, hiszen hiába hagyták őt nagy valószínűséggel faképnél, az ember társas lény megfogalmazást jól az eszébe véste. De vajon mit akart közölni ezzel a jeligével?

„Csalódott, 32 éves asszony megismerkedne házasság céljából, rendes, vígkedélyű, független férfival 34-40-ig, nem kalandra. Fényképes levelet ,,Autó is lehet 38 847” jeligére a Kecskeméti Magyar Hirdetőbe kérek.” (1966. 04. 02. 21. évfolyam 78. szám)

Érdekes jelenség, hogy míg manapság a férfiak egyre jelentősebb része 30 év felett házasodik először, ez a 20-as évei közepén járó férfi már másodszorra kereste élete párját. A korhatárral 2021-ben talán bajban lenne, hiszen feleség helyett jobbára csak bulizó egyetemistákat találna, bár ki tudja, talán a berendezett lakás hívogató lenne a szüleiktől elszakadni igyekvő fiatalok számára.

„25 éves, 170 cm magas, önhibámon kívül elvált, komoly barna férfi vagyok. Társaság hiányában keresem, annak a 20-25 éves, komoly, rendszerető lánynak vagy gyermektelen elvált asszonynak az ismeretségét házasság céljából, aki szomorú csalódott életemet szebbé, boldogabbá tudná tenni. Berendezett lakás van. Fényképes részletes kézzel írott leveleket: ,,Szeretet, megbecsülés, hűség 98870” jeligére a Kecskeméti Magyar Hirdetőbe kérek.” (1970. 01. 16. 25. évfolyam 13. szám)

Szinte biztosak lehetünk benne, hogy sok barna hajú lány jelentkezett az alábbi hirdetésre.

„Intelligens, barna fiatalember házasság céljából megismerkedne komoly leánnyal 18-22-ig. Fényképes levélre válaszolok. Leveleket ,,Szőkék előnyben 39157” jeligére a Kecskeméti Magyar Hirdetőbe kérek.” (1966. 04. 21. 21. évfolyam 93. szám)

Mint láthatjuk, akkoriban sokan inkább házasságot kerestek és igyekeztek elkerülni a komolytalan kapcsolatokat. Találtunk azonban néhány olyan társkereső hirdetést is, ahol felmerül a gyanú, hogy az illető inkább tömött pénztárcát, vagy otthonteremtési lehetőséget keresett.

Az alábbi hirdetés írója például mintha csak egy hétvégi kiruccanásra keresne szállást. Egy biztos: a félpanzió nem játszik.

„Magányos, nyugdíjas, kisigényű férfi ruházaton kívül, teljes ellátással csendes otthont keres. Házasság lehetséges. Levelet ,,Jó lelkű” jeligére a nyomdába kérek.” (1966. 04. 01. 21. évfolyam 77. szám)

Gépkocsivezetőnk legfőbb erénye, hogy nem issza le magát minden este.

„46 éves gépkocsivezető foglalkozású férfi várja házasság céljából 40 évnél nem idősebb, kissé molett, egyedülálló, elvált asszony levelét, aki saját házzal vagy lakással rendelkezik és külön értékelni tudná egy antialkoholista férj mellett az életet. ,,Falun is szép az élet” jeligére várom a leveleket a Kiskunhalasi Hirdetőbe.” (1970. 01. 16. 25. évfolyam 13. szám)

Az alábbi hirdetéseknél fordult a kocka, és mindenki bedobta a közösbe, amije van. Materiális javaik kiemelésével igyekeztek párt találni a következő társkeresők.

Lehet annyira unatkozni, hogy minden vagyonomat felajánljam valakinek, ahelyett, hogy egy valódi társra lelnék, aki a pénzem helyett magamért szeret? Biztosan van az a pont, amikor a magánynál már minden jobb. Talán az alábbi hirdetés írója is így gondolkodott.

„Magányos özvegyasszony társaság hiányában ezúton keresi komoly, jó lelkű férfi ismeretségét 55 éves korig házasság céljából. Házam, megélhetésem van. Leveleket ,,Egyedül unalmas” jeligére a kiadóba kérek.” (1966. 04. 03. 21. évfolyam 79. szám)

A lakást és a gyereket én adom, te meg hozd a lóvét – gondolta magában a nő, aki végül papírra vetette gondolatait, és amikor rájött, hogy ezt hangosan is kimondta, már késő volt, mert a hirdetés megjelent.

„24 éves, 160 cm magas, sötétbarna, elvált asszony egy gyermekkel, lakással megismerkedne házasság céljából hozzáillő, komoly, jól kereső fiatal férfival. Lehetőleg fényképes leveleket: ,,Megértés 98842” jeligére a Kecskeméti Magyar Hirdetőbe kérek.” (1970. 01. 10. 25. évfolyam 8. szám)

Az alábbi hirdető fontosnak tartotta elmondani, hogy megáll ő a saját lábán, de azért jó lenne, ha valaki mégis mellé szegődne, és akkor aztán már el lehet verni a kisnyugdíjat.

„Önálló, nyugdíjjal rendelkező 65 éves özvegy, korban hozzáillő, intelligens, jó lelkű férfi ismeretségét keresi házasság céljából. Leveleket ,,Egyedül vagyok” jeligére a Kecskeméti Magyar Hirdetőbe kérek.” (1967. 01. 06. 22. évfolyam 5. szám)

Boldogság, gyere házamba... csak fiúgyereket ne hozz!

„33 éves, barna 170 cm magas, elvált, jó kereső szakmunkás, mezőgazdasági tsz tag, mindenféle káros szenvedélytől mentes, gyermekem nincs, 2 szobás családi házam, és személygépkocsim van. Házasság céljából megismerkednék egyszerű falusi dolgozó csinos lánnyal, vagy asszonnyal, 27 évesig, ki lakásomba jönne. Egy Egy lánygyermek nem akadály. Anyagiak nem érdekelnek. Kaland kizárva. Fényképes levelekre válaszolok. Választ ,,Boldogság merre vagy” jeligére Kalocsai Magyar Hirdetőbe kérem.” (1970. 01. 021 25. évfolyam 17. szám)

Természetesen fontos, hogy egy pár mindig találjon közös elfoglaltságot, egyezzen a hobbijuk, illetve hasonló legyen az érdeklődési körük. Ezt gyakran az előzi meg, hogy már korábban is egy helyen dolgoznak, vagy egyenesen a munkahelyen ismerkednek meg.

Az alábbi fiatalember például célirányosan szakmabeli partnert keresett. Ki tudja, talán az exe nem vágta elég jól a haját...

„Barna férfifodrász megismerkedne korban hozzáillő nőifodrász lánnyal vagy asszonnyal. Kizárólag házasság céljából. Csak kézzel írott és fényképes levelekre válaszolok. ,,Tavaszi házasság” jeligére a kiadóhivatalba kérek.” (1970. 01. 10. 25. évfolyam 8. szám)

Bízunk benne, hogy a hirdetések publikálása óta minden Petőfi Népe-társkeresőnk megtalálta az igaz szerelmet.

Minden olvasónknak boldog Valentin-napot kívánunk! Ha pedig még nem találta meg az igazit, mi szorítunk, mert hisszük: mindenkire vár az igaz szerelem valahol.

Képeink illusztrációk.