Megtartották a Kiskunmajsai Hegyközség hagyományos borversenyét, ami tulajdonképpen egy olyan borbírálat, ahol a borászok megfontolandó visszajelzéseket kapnak a boraikról.
Ha valakinek megadatik, hogy bejusson rövid időre egy bormustra bírálói közé, néhány perc alatt annyi jelzőt hallhat a nedűkről, hogy a végén már-már borszakértőként távozik kóstolás nélkül is. A majsai borok egyik tétele hallhatóan lenyűgözte az ítészeket: „szép szín, igazi siller illat, sok gyümölcs, kellemes, szép ivóbor” – hangoztak a dicsérő szavak, majd Kisari István borász, a bírálók elnöke kijelentette: ez a bor a „magyar bozsolé”.
A beaujolais (ejtsd: bozsolé), az azonos nevű francia történelmi borvidékről származó borfajta, ami tulajdonképpen egy zamatos, könnyed, gyümölcsös újbor, amit különleges eljárással készítenek. A szén-dioxidos maceráció lényegére most ne térjünk ki, de a majsai kékfrankos siller dicsérete hallatán, máris kóstolt volna belőle az ember.
A borbírákra még jó néhány tétel várt, de a Pellikán Birtok sillerénél magasabb pontszámot egyik bor sem kapott, így az arany minősítés mellé nagydíj is járt a pincészet kiválóságának.
Rendhagyó módon tartották meg a Kiskunmajsai Hegyközség borversenyét Fotó: Tapodi Kálmán / Petőfi Népe
Természetesen nemcsak dicsértek, hanem javasoltak is a hatfős bíróló bizottság tagjai, akik a borok hibáira; így az idegen, fáradt illatokra, hibás erjedésre, oxidálódottságra, kénezésre is felhívták a figyelmet.
– A mostani helyzetben ezt nem is versenynek, hanem a behozott minták értékelésének nevezném. Kevesebb volt ugyan a mintaszám, de nagyon magas a minőségi emelkedés a boroknál a korábbi évekhez viszonyítva. Az itteni hegyközségi borversenyek kezdetén egy picit azon kínlódtunk, hogy legyen már egy-két ezüst- vagy aranyérmes bor, most pedig már majdnem fordított a helyzet. A borvidék különlegességei is előjöttek, mint például a kövidinka, mert ebből az ősi fajtából is nagyon szép borokat kóstolhattunk.
Az értékes rozék mellett remek vörösborok is akadtak a tételek között, de a legkülönlegesebbek a sillerek voltak.
A mai magyar borkultúrában kevésbé értékelt ez a borfajta, holott most is gyönyörű, kellemes ivóborokat volt szerencsénk megízlelni – nyilatkozta Kisari István, aki osztja azok véleményét, akik szerint az egykoron sokfelé elismert majsai kövidinkát vissza kellene hozni a köztudatba.
Az idei majsai bormustra arany minősítésű nedűi: Grape Vine Kft. – kékfrankos, kékfrankos rozé, cabernet sauvignon rozé, Irsai Olivér, Váradi Pince – zweigelt, vörös cuvée, Dósai Pince – kékfrankos, Pellikán Birtok – kövidinka, chardonnay, kékfrankos siller, kadarka.
A termelőknek fontosak a szakmai visszajelzések
A Kiskunmajsai Hegyközség tagjai között, amíg a járványhelyzet nem szólt közbe, rendszeresek voltak a pincelátogatások, melyek során egymás borairól is véleményt formálhattak. A hegyközségi versenyeket is ezért tartják fontosnak, hiszen ott elismert szakemberek minősítenek.
– A hegyközségi borverseny nagyon fontos szakmai visszajelzés számukra, hiszen minden termelő tudni akarja, hol hibázott, mire kell a következő évben ügyelnie. A borversenyünket ötödik alkalommal rendeztük meg, de a megszokottól eltérő módon, és ezúttal nem zárult közös vacsorával a rendezvény. Az eredményeket írásban kapják meg a borászok. Ezúttal hét termelő negyvenöt mintát küldött be, de ebben a helyzetben ez is jónak mondható – mondta el Bozóki Tamás hegyközségi elnök.
