Évtizedeken át szolgálta Sisit társalkodónője, Ferenczy Ida

A kecskeméti származású Ferenczy Ida (1839–1928) neve örökre elválaszthatatlan marad kedves úrnőjétől. Sisi, Erzsébet császárné, magyar királyné bizalmasa és felolvasónője életpályája adta Péterné Fehér Mária nyugalmazott főlevéltáros előadásának témáját a Wojtyla Barátság Központban. A szakember a napokban mesélt Ferenczy Idáról az ebédért érkező szegényeknek. – Kevés példa van rá a magyar történelemben, hogy egy fiatal vidéki lány, aki bár nemes, de nem főrangú, ilyen előkelő helyet töltsön be a királyi udvarban. Még kevesebb arra, hogy e posztot arra használja fel, hogy minden befolyását és ismeretségét latba vesse hazája és szülővárosa előrehaladása érdekében – mondta Péterné Fehér Mária, a téma avatott szakértője.

Ferenczy Ida 1839-ben látta meg a napvilágot Kecskeméten, Ferenczy Gergely és Szeless Krisztina hat gyermeke közül negyedikként. Neveltetése nem lépte túl a korabeli vidéki város lehetőségeit, ugyanis hiába volt már akkor is főiskola Kecskeméten, oda lányok nem járhattak. A fiatal nő, aki már ekkor is éles elméről, magas intelligenciáról és jellemszilárdságról tett tanúbizonyságot, a magánoktatásokon túl önképzéssel, saját erejéből igyekezett növelni tudását.

– Erzsébet császárné 1863-ban határozta el, hogy megtanul magyarul. Egy évre rá már jelentős előrehaladást tett a magyar nyelvi tanulmányokban, így olyan kísérőnőt keresett, akivel ezen a nyelven tud beszélgetni. Az elé terjesztett listáról az utolsó helyen megnevezett hölgy arcképét kérte, s az annyira megtetszett neki, hogy azonnal magához is rendelte Ferenczy Idát. A találkozás után maga mellé vette társalkodónőnek – folytatta az élettörténetet a szakember.

Erzsébet 1866-os magyarországi útját követően gyakran váltott leveleket és híreket Ferenczy Idán keresztül Andrássy Gyula gróffal, majd később Deák Ferenccel is. Ám Ida nagy szerepet játszott abban is, hogy a császárné a későbbiekben közvetlen levelezést tudott folytatni Jókai Mórral és Eötvös Józseffel. – Bármennyire szerette is Erzsébet Idát, mivel köznemesi származása miatt nem lehetett udvarhölgy, ezért nyilvános megjelenéseire nem kísérhette el úrnőjét. A császárné ilyenkor hosszú, bizalmas leveleket küldött barátnéjának, melyekben sokszor írt arról, hogy hiányolja őt. Leveleiben mindig a közvetlen és baráti „Kedves Idám!” megszólítást használta. Emellett azért Erzsébet kijárta férjénél, hogy Idát brünni alapítványi hölggyé nevezzék ki, ami az arisztokrata asszonyokhoz hasonló rangot jelentett számára – folytatta Péterné Fehér Mária.

Ida szerette és tisztelte Erzsébetet. Ismerte minden titkát, gondozta és intézte legszemélyesebb levelezését. A királyné 1898-ban bekövetkezett halála porig sújtotta. Árva lett a szó legszorosabb értelmében, hisz királynéja volt élete értelme. Harmincnégy éven át volt hűséges felolvasónője és barátnője. Szeretetét átruházta úrnője gyermekeire. Élete végéig Erzsébet emlékének élt. Maga köré gyűjtötte az elérhető relikviákat és egyik fő szervezője volt az Erzsébet Királyné Emlékmúzeumnak. – Soha nem felejtette el szülővárosát, ahol egész családja és ismerősei éltek. Kecskeméthez való ragaszkodása akkor nyilvánult meg leglátványosabban, mikor 1907-ben Kada Elek polgármester, akinek felesége Ida unokahúga, Ferenczy Auguszta volt, kérésére közbenjárt Koburg Fülöp hercegnél a Kecskemét melletti koháryszentlőrinci puszta megszerzése ügyében. Neki köszönhető, hogy a már opciót szerzett Agrár Bank helyett Kecskemét vásárolhatta meg a 11 ezer holdas birtokot. A Rongyos Egyletnek küldött adományaival hosszú éveken át segítette a helyi rászorulókat, de egyéb jótékonysági alapítványokat is szívesen támogatott és végrendeletében ezer aranykoronát hagyott a város szegényeire – mondta végül az előadó.

Ferenczy Ida 1928-ban Bécsben hunyt el. A bécsi Ágoston-rendiek Loretto-kápolnájában ravatalozták fel, majd koporsóját a kecskeméti Szentháromság-temetőben helyezték örök nyugalomra a Ferenczy-család sírboltjában, apja és testvérei mellett.

Wojtyla 15

A napokban jelent meg a Wojtyla 15 című jubileumi kiadvány, mely összefoglalja a népkonyhaként is működő Karol Wojtyla Lengyel-Magyar Barátság Ház fennállásának másfél évtizedét. A történet 2005 áprilisában kezdődött el, amikor Farkas P. József megálmodta a házat, mellyel szeretett volna emléket állítani az akkor elhunyt II. János Pál pápának, és az ő munkássága, szellemisége jegyében segíteni a szegényeket. A könyvben minden év legfontosabb eseményeit, vendégeit megidézik, sok-sok fotóval és személyes történetekkel. A híres sztárok, közéleti személyek mellett a sorsközösség tagjai és az intézményt támogató helyi és környékbeli támogatók is megszólalnak.