A munkahelyek elvesztése okozta a legtöbb problémát

A családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok munkatársai számos területen álltak helyt a veszélyhelyzet ideje alatt is az online tananyaghoz való hozzáférés elősegítésétől kezdve az idős emberek gyógyszereinek kiváltásán át a bántalmazott felnőttek és gyermekek védelméig.

A magyarországi járványügyi helyzet során hozott szigorító intézkedések egyik sarkalatos pontja volt a digitális oktatásra való átállás. Takács Imre, a Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesületének elnöke is az oktatást emelte ki elsőként, mint a veszélyhelyzet ideje alatti, társadalmilag legkeményebb és legsúlyosabb kérdést.

– Mi általában a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű, szegregátumban élő, roma származású fiatalokkal foglalkoztunk. Több száz gyermeknél jelentett gondot az online tananyaghoz való hozzáférés és a pedagógusok felé történő visszajelzés. A családsegítő kollégák rengeteget tettek azért, hogy ebben segítsenek. Pályáztak, kértek és szereztek technikai eszközöket, biztosítottak internet-hozzáférést, és az iskolák rajtuk keresztül juttatták el a feladatokat a gyermekeknek – mondta a szakember.

Hozzátette egyúttal, hogy ezeknél a tanulóknál hiányzik a szülői támogató háttér, hisz a felnőtteknek nincs képzettségük, és napi életvitelük sem teszi lehetővé, hogy segítsenek a gyerekeknek. Csak az intézményi rendszerre tudnak támaszkodni, az pedig egyedül nem elég ahhoz, hogy csökkentse az iskolai lemaradás mértékét, ami Takács Imre szerint az elmúlt hónapokban valószínűleg tovább nőtt.

A szociális munkások nem hagyták magukra a családon belüli erőszak, a gyermekbántalmazás áldozatait a karantén ideje alatt sem, folyamatosan működtek a krízisbeavatkozások.

– Jelentősen megnövekedett a krízisambulanciákon a telefonhívások száma és többen keresték a krízisközpontokban történő elhelyezés lehetőségét. Nem volt üres férőhely egyetlen ilyen intézményben sem, ahogy az egyik édesanya kikerült, jött a következő – mondta Takács Imre.

Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy tapasztalatai szerint ennek nem kizárólag az az oka, hogy össze voltak zárva a családok és óhatatlanul is több konfliktussal találkoztak.

– Nagyon sokan elvesztették a munkájukat és a megélhetésük veszélyeztetett volt, szerintem ez a legtragikusabb. Ez tovább mélyítette a valószínűleg egyébként is bennük lévő frusztráltságot, feszültséget – fogalmazott.

Kiemelte még a több mint félmilliónyi egyszülős háztartások rendkívül nehéz helyzetét.

– Ők nagyon tragikusan élték meg ezt az időszakot. Sokan elvesztették a munkájukat, mert otthon kellett maradniuk a gyerekeikkel, nem tudták fizetni az albérletet. Érezhetően meg is növekedett a családok átmeneti otthonába jelentkezők száma – mesélte Takács Imre. Bár egyelőre nincs könnyű dolguk, a családsegítők folyamatosan dolgoznak azon, hogy visszavezessék a munka világába a kilátástalan helyzetbe került szülőket.