A szülők bátran kitalálhatnak meséket a napi élményekből

Évek óta népszerű a kisgyermekes anyukák körében a Széchenyivárosi Fiókkönyvtár Babaklubja. Péntekenként más-más témában hallhatnak a gyermekneveléshez kapcsolódó érdekes előadásokat. Az elmúlt héten Mesés téli esték, téli esti mesék címmel Doráné Borsik Mária, a megyei Pedagógiai Szakszolgálat logopédusa tartott előadást az élőszavas mesék jótékony hatásáról.

– Télen hamarabb sötétedik, a családok jobban bezárkóznak a lakásukba, kevesebb programjuk van. Ilyenkor még nagyobb hangsúlyt kapnak az otthoni programok, a játékok mellett a közös mesélések. Minden kisgyermeknek nagy szüksége van az édesanya vagy édesapa által saját hangon elmondott mesékre. Ahogyan Vekerdi Tamás is mondta, a tévében nézett mese nem mese, csak az, amit a szülők könyvből felolvasnak, vagy saját szavukkal mesélnek el – jegyezte meg rögtön az elején Doráné Borsik Mária.

A várandósság alatt a gyermek már magzatként megismeri édesanyja hangját, sőt az édesapjáét is. Olyan erős kötődés alakul ki közöttük, amit a meseolvasás csak tovább erősít.

– A meseolvasás, mesemondás éppen azért nagyon fontos, mivel az élőszóban teljesen átjönnek az érzelmek. Míg a tévében látott meséknél a frekvencia csak az emberi hang lebutított változatát adja át, az érzelmek egyáltalán nem jönnek át. Meseolvasás közben az édesanya vagy édesapa azonnal tud reagálni a gyermek reakcióira, egy tévé sosem. Az élőszavas mese éppen ezért erősíti a kötődést – tette hozzá a szakember.

A mese az elalvást is segíti. A meseolvasás a szülő által megnyugvást ad a gyermeknek.

– Az alváskutatók is bizonyították, hogy azoknál a gyerekeknél, akik csak élőszavas mesét hallgatnak, ott megvan a mély- és felszínes alvásperiódus, ami normális. Míg azoknál a kicsiknél, akik tévében vagy telefonon néznek meséket, csak felszínes alvásperiódusok vannak, így gyakran felébrednek az éjszaka. Ennek oka, hogy a különböző telefonok, kütyük, tévék kék, vibráló fénye megzavarja a gyermeket. Ráadásul a telefonon vagy tévén nézett meséknél rengeteg információ özönlik rá, és sok zajt kell feldolgoznia – tette hozzá Doráné Borsik Mária.

Az anyák gyakran panaszkodnak, hogy nincs idejük a napi teendők, munka mellett még mesét is olvasniuk, a gyermeket folyamatosan lefoglalni, így a tévé, a mobil nagy segítség nekik. A gondot az jelenti, hogy a tévében látott meséket sokszor meg kell magyarázni. Az olvasott mese viszont megmagyarázza magát, önmagát tanítja.

– Egy anya, amikor gyermeket vállal, tisztában van azzal, hogy sok lemondással, sok idővel jár. Így a mesére igenis időt kell fordítania. Nagyon hasznos, ha mi magunk találunk ki meséket, például aznapi élmények alapján. Sétálunk a parkban, mesélünk a fákról, levelekről, téli tájról, a hálót szövő pókról, bármiről, ami körülvesz minket. Mindezeket a gyermek maga is látja, tapintja, érzékeli. Este a mese közben újra feleleveníthetjük ezeket az emlékeket. Ahogyan Vekerdi Tamás is mondta, ha a gyereknek mesélünk, nem eltávolodunk a valóságtól, hanem a valóságot tanítjuk meg. Etikai útmutató is lehet a mese, ahol a jó mindig elnyeri jutalmát, a rossz pedig a büntetését. A téli mesékre is igaz ez. Jó a szánkózás, a hempergés a hóban, de rossz, ha lebetegszünk. Bátran érdemes visszanyúlni a régi mesekönyvekhez is, akár ötletként is saját meséhez – mondta.

Az anyukák részéről szintén kérdésként merült fel, érdemes-e meseolvasás közben más-más hangon megszólaltatni a szereplőket. Van olyan óvoda, ahol az óvónők ezt nem javasolják.

– Úgy vélem, nagyon is hasznos a hangutánzás. A játékosság, a macihang, az egérhang izgalmas a kicsiknek. Pont ettől indulhat be majd a beszédje, próbálja ő is utánozni a hangokat. A kicsiknél éppen ezért fontosak a mondókák is – tanácsolta.

A meséket mindig korosztálynak megfelelően kell kiválasztani. Míg az egészen piciknek inkább mondókásat, vagy saját mesét mondjunk, az óvodásoknak már jöhetnek a rövidebb állatosak, az öt-hat éveseknek pedig a tündérmesék, amikor már a valóság és a mesevilág külön válhat. A magyar meséknél a régies magyar szófordulatoktól sem kell megijedni, a szakemberek szerint jót tesz a gyerekeknek, és a szövegkörnyezetből érteni fogják a jelentését.

– Ha a gyerek meseolvasás közben kérdez, akkor nyugodtan válaszoljunk neki, de kérés nélkül semmit ne kezdjünk el magyarázni neki. Ő megérti a mesét – vélte Doráné. Sok kicsi szereti az ismétlődő meséket, mint például az ismert Répa mesét. Ellenben az anyukák számára unalmas. Mégis érdemes kitartani.

– A három-négy éves korosztály számára nagyon kedveltek az ismétlődő mesék, amik számukra egyáltalán nem unalmasak. Segítik a figyelmét, bővítik a szókincsét. A saját napi rutinjukra emlékezteti a mese, ezáltal biztonságot éreznek, bíznak a holnapban. Ha azt kérik, hogy harmincadszor is meséljük el nekik, tegyük meg – javasolta a szakember.

Egy anyuka arra volt kíváncsi, hogy meseolvasás közben nézegethetik-e a képeket, az nem zavarja-e meg a kicsi képi gondolkodását.

– Nyugodtan lehet nézegetni, attól még az ő kreativitása, fantáziája beindul és mozog. A gyerekek az élményeket a helyükön kezelik. Ráadásul a könyveknek van egy semmihez sem hasonlítható illata, ami az érzékeket is megmozgatja. A tévénél viszont már mindent kézhez kapnak, így nincs szükségük a fantáziájukra. S ez rossz. A másik nagy problémát abban látom, hogy a mai gyerekeket egyik programról a másikra hordják, nincs is idejük unatkozni, gondolkodni, fantáziálni. Sokkal hasznosabb, ha egy pici gyermek játszik magától például műanyag edényekkel, amiket egymásba pakolhat, mintha játszóházban van. Pontosan a sok kütyü és a sok felesleges program miatt van olyan sok figyelemzavaros gyermek, akit rengeteg inger ér egyszerre. Egyszerűen nem tanulják meg, milyen nyugiban lenni – magyarázta a logopédus.

Tényleg olyan ártalmasak a tévés mesék? Erre is kíváncsiak voltak az anyukák.

– Minden félóra, amit a gyermek a tévé vagy mobiltelefon előtt tölt el, megkétszerezi a beszédfejlődés késését. A bajt az okozza, hogy nem az élőbeszédet látják, hallják. Az élőszavas mesénél a valódi mimikát, a valódi érzelmeket kapja, míg az elektromos kütyüknél nem. Azt javaslom, hogy három éves kor előtt egyáltalán ne nézzenek tévés, telefonos mesét, és utána is csak módjával. A háttértévézés is nagyon rossz, a rádióban a zene viszont jó lehet, főként, ha az édesanya együtt táncol rá gyermekével – mondta végül Doráné.