Orgovány kulturális motorjává vált Etelka az évtizedek során

– Amikor vidékre érkeztem, belecsodálkoztam abba gyönyörűségbe, hogy az egyik helyen a fafaragó művészi munkáját láttam, a másikon profi módon orgonál valaki, míg más pedig gyönyörű festményeket alkotott a településen. Ezek az emberek őrizték tehetségüket, nem mutatták meg a közösségnek, talán magukban sem tudatosult, hogy a tehetség ajándékának birtokosai – öntötte szavakba Gellértné Etelka Dobos Krisztina-díjas nyugdíjas pedagógus azt az érzést, amit több mint 40 éve Budapestről Orgoványra költözve és pedagógusi hivatását megkezdve érzett, amikor szembesült az Orgoványon kincsként elszórt tehetségekkel. Talán ez volt az az élmény, melynek hatására egész életét a tehetség megtalálásának és kibontakoztatásának szentelte. Pedagógus hivatása mellett párhuzamosan rendíthetetlen elkötelezettséggel, fokozatosan építette fel az orgoványi kulturális közösséget, ami a helyi tehetséggondozás bölcsőjévé, Gellértné Etelka pedig ennek szívévé és motorjává vált.

– Látom a tehetséget, és onnantól, hogy megláttam, nyugtalan vagyok, mert azt próbálom kitalálni, hogy hogyan bontakoztathatjuk ki azt az adott egyéniségben. Erre aztán feltettem az életemet – mondta. A tehetség megtalálásához és kibontakoztatásához kiváló környezetet jelent a színjátszás és a kulturális élet egyéb színterei, ezért az évtizedek során sokrétű kulturális tevékenységet végzett: számtalan színdarabot rendezett, írt, közönségtalálkozót szervezett Orgoványon, ahol valamely terület hírességét látta vendégül. Így járt Orgoványon többek között Tóth István, az évszázad kiváló fotóművésze, Balázs István nemzetközi hírű üvegművész, Kiss Borbála jelmeztervező, Garamvölgyi László, a Mátyás király halálának körülményeit kutató volt rendőrségi szóvivő. Könyvet írt az Orgoványra nősült dr. Tóth Zoltán gyógypedagógus életéről, aki az Ifjú Vakok Intézete, később pedig a Gyógypedagógia Tanárképző főiskola igazgatója volt.

Az Orgoványi Kulturális Egyesület keretében megszervezte a Karakterek színjátszócsoportot, rendezései között szerepel többek között A dzsungel könyve, a Párizsban szép a nyár, A betyárok kincse, avagy a garabonciás, a Szelistyei asszonyok, A király új ruhája, Kossuth Orgoványon, melyeket Virágh József író jegyez. Az Asszonyok dicsérete sorozatban Polcz Alaine, Zsindelyné Tüdős Klára, Hugonnai Vilma és Cserháti Zsuzsa életét dolgozta fel, a Kiválóak című sorozat nyitányaként pedig tavalyelőtt Semmelweis Ignác drámai küzdelmeit mutatta be a színpadon. A sorozatok darabjait maga írta és minden mű elkészültét több évig tartó könyvtári és levéltári kutatómunka előzte meg. Az előadások sosem maradtak Orgovány határain belül, az ország számos pontjára és Budapestre is meghívják a társulatot. Gellértné Etelka elmondta, hogy a tehetségek halászata és gondozása mellett más belső késztetés is hajtotta a súlyos darabok megírásában és megrendezésében.

– Valós és hullámzó sorsokat mutatnak be a darabok, karaktereit súlyos megpróbáltatások érik, az élet leküldi őket a földre, de egyben bemutatja azt, hogy miként álltak fel a hősök, mintát és reményt adva ezzel a nézőknek mindennapi életük küzdelmeihez. De végső soron ott is tehetséget kutattam, a nagy személyiségekről írt darabokban is az ő tehetségükre irányítottam a reflektort – mondta Gellértné Etelka, és hozzátette, hogy a színjátszó születése óta bárkaként gyűjti össze az élet háborgó vizén evező helyieket, ahol nem csak közösség születik, de a lelkek is gyó­gyulnak: mindenki szerepén és játszótársain keresztül tanul önmagáról, gyógyul, majd tovább evez – s ha akar, visszatér a nagy hullámverésre kevésbé érzékeny megtartó közösségbe.

Mindig sok fiatallal dolgozott és dolgozik, számos klasszikus darabot vitt színre a helyi ifjúsággal. A közvélekedéssel ellentétben máshogy látja a fiatalok klasszikus szövegekhez való viszonyát.

– Régen, még aktív pedagógus koromban sokat töprengtem azon, hogy miként szerettessem meg a gyerekekkel a klasszikus szövegeket, mert nem rezonáltak rá, mely közvetetten a feladattudat hiányára is utalt, amit erősítenem kellett. Tudtam, hogy idegen a mindenkori ma gyermeke számára a veretes szöveg. Borzasztóan izgatott a kérdés, és rájöttem, hogy értéket hordozó jutalommal kell motiválni a gyerekeket, mert egy erős vágytól hajtva képesek teljesíteni. Ma is azt tapasztalom, hogy meghökkentően könnyen tanulnak a fiatalok nehéz szöveget és hamar ráéreznek az ízére. A klasszikusok értése nemcsak azért értékes, mert hozzásegíti őket a jobb és könnyebb szövegértéshez, hanem ezek a szövegek az egyetemes emberi kultúra, a szellem csúcsteljesítményének alkotásai, amit ha magába fogad a fiatal, sokkal gazdagabb belső világot építhet fel magának – mondta Gellértné Etelka, akinek rendezői munkája számos helyi fiatalt a színjátszás irányába terelt és sokakat készített fel színművészeti közép- és főiskolára. Ez sosem kényszer volt tanítványainak, hanem szelíd ösztönzés eredménye és a településen mindenki, akit valaha tanított vagy együtt dolgozott Etelkával, állítja, hogy nemcsak a tehetség megszimatolásában, hanem az egyes lelkek egyedi vágyainak és jobbik énjének megsejtésében és az azokon keresztüli motiválásban is páratlan a nyugdíjas pedagógus.

A mindennapi tanítás és kultúraszervezés mellett aktív éveiben sokat tett a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekért, társadalmi munkában foglalkozott állami gondozott gyerekekkel, a drámapedagógia eszközeivel bontogatta személyiségüket és tehetségüket, színházba vitte őket és előadásokat tartott nekik. A fogyatékkal élők helyzetére is nagyon érzékeny, a Vakok Intézetével hosszú évekig kapcsolatban állt és A dzsungel könyvét elvitte az intézet falai közé, vakok számára átírva.

– Mindenki tehetséges valamiben, nincs tehetségtelen gyerek, sem felnőtt. Legfeljebb nem tudják, hogy miben tehetségesek és ennek felfedezéséhez társra van szükségük – mondta Gellértné Etelka, akinek magának is sok társa akadt az évtizedek során ahhoz, hogy Orgoványt jegyezzék a megye, sőt az ország kulturális térképén.

– Úgy lehet jól álmodni és élni ezeket az álmokat, ha van hozzá partnerünk. Ha nincs partner, az kioltja az ember álmait, és a legtüzesebb szívű ember is ellankad – mondta és ehhez kapcsolódóan megjegyezte, hogy az orgoványi Művelődési Ház is kiváló társ, mert tereit arra tervezték, hogy szépséggel álmodják tele. Fontos számára az orgoványi közönség is, mint mondta, ők az alkotók mindenkori játszótársai. – A taps, a nevetés, a reakció és az előadás utáni visszajelzés a jutalom azoknak, akik a közönségnek alkotnak és az orgoványi közönség nagyon érdeklődő és szenzitív. Ami nagyszerű, hogy ezeken a darabokon keresztül lehet olvasókat nevelni a közösségben, hiszen a közönségből és a színjátszó csoport tagjai közül sokan utána olvasnak a műveknek, a hősöknek, így új tudással gazdagodnak. Egy pedagógusnak nincs ennél nagyobb öröm – mondta a nyugdíjas pedagógus.

Gellértné Etelka a nyugalom idején is ugyanolyan tevékeny, mint aktív éveiben volt: ha csak az elmúlt egy esztendőt nézzük, mintegy fél tucat rendezése volt, kiállításokat és előadásokat szervezett. Nagy sikerrel mutatták be tavaly novemberben Virágh József darabját, a Sokkterápia című vígjátékot. Ezt a darabot februárban külön kérésre Kiskunfélegyházán is bemutatják, az Oltalmazó Kezek díjátadóján. Évtizedes álom valósult meg a Rómeó és Júlia musical idei őszi bemutatójával, ami hatalmas munka volt és a szokásosnál is nagyobb összefogást igényelt a helyi színjátszóktól. Januárban, a Kultúra Napján ismét Rómeó és Júlia története elevenedik meg az orgoványi Művelődési Ház színpadán, ezúttal hagyományos formában, a nagyszabású musical néhány díszletével. A darab színrevitelében kiváló alkotótársra talált Gajdácsi Anikó intézményvezető és Gellért Emőke dramaturg személyében. A drámát az izsáki La Viola zenekar reneszánsz zenei kíséretében tekintheti meg a közönség. Minden évben zenés karácsonyi műsort készít az iskola alapítványának, tavaly a Diótörőt, idén pedig a Padlás átiratát mutatták be, utóbbit Kovácsné Andreával, a helyi iskola zenetanárával közösen készítették. Etelka a közösségért végzett munka mellett szeret visszahúzódni dolgozószobájába és következő tervei megvalósításán dolgozni. Most Szendrey Júliáról gyűjt anyagot az Asszonyok dicsérete következő előadásához és családtörténeti könyvön is dolgozik, melyből hangoskönyvet is szeretne készíteni.

Családjából és hitéből töltekezik

Munkájához két fontos forrásból töltekezik: családjából és istenhitéből. – Nem kezdek el úgy napot, hogy ne olvasnám el a napi igét, ne elmélkedjem rajta, esetleg vitázzak vele. A hitélet nagyon fontos számomra, nélküle nem tudnám a családomat navigálni és nem tudnék a forrásba megmerítkezve kincset felhozni – mondta Gellértné Etelka, majd egy kis töprengés után hozzátette: – És persze a színházban is megmerítkezem, a profi színészek és rendezők munkájából inspirálódom. Látnom kell, hogyan dolgoznak, hiszen mi is színházat csinálunk.