Még pontosabban térképezik fel a rákosi vipera élőhelyét

A projekt során az első lépés a rákosi vipera potenciális hazai élőhelyeinek még pontosabb feltérképezése, elterjedési területének ellenőrzése. A program céljai között szerepel a Rákosivipera-védelmi Központban tenyésztett viperák kibocsátása az arra alkalmasnak ítélt élőhelyekre a Kiskunsági, a Fertő-Hanság és a Duna-Ipoly Nemzeti Park területein. Ezeken a területeken lényeges elem a vadkizáró kerítések telepítése a ragadozók károkozásának csökkentése érdekében, a változatos gyepszerkezet és zöldfolyosók kialakítása, valamint a nem őshonos, inváziós növényfajok irtása – olvasható az MME közleményében.

A projekt fontos eleme a lakosság széles körű tájékoztatása a faj megjelenéséről, hazai előfordulásáról, életmódjáról. Ennek jegyében tematikus honlap, a fajt és a védelmi programot bemutató filmek, kiadványok és információs táblák, oktatási tevékenységek segítik a lakosság tájékoztatását. Emellett az önkéntesek és szakemberek számára is szerveznek továbbképzéseket.

A projekt célja, hogy 2025-re 50 százalékkal növekedjen a magyarországi rákosivipera-állomány.

A közleményben felidézik, hogy a faj kritikus helyzetét felismerve, 2004-ben Európai Uniós LIFE támogatással épült meg a Rákosivipera-védelmi Központ, ahol megkezdődött a rákosi viperák tenyésztése.

A 2009-ben elnyert LIFE+ projekt részeként immár 10 éve folyik a tenyésztett viperák kibocsátása az élőhely-rekonstrukciós beavatkozásokkal létrehozott, illetve megnövelt nemzeti parki gyepterületeken.

Az elmúlt 15 év tapasztalatai segítették a természetvédelmi szakembereket azon veszélyforrások még pontosabb azonosításában, melyek leküzdése révén biztosított a rákosi vipera hosszútávú megőrzése hazánkban. Ez azonban olyan komplex intézkedéscsomagot igényel, melynek végrehajtására állították össze a most nyertes LIFE pályázatot.

A közlemény szerint a rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) sztyeppmaradványok lakója. Nedves és száraz gyeptípusok alkotta réteket, legelőket kedveli. A téli időszakra dombhátakban lévő rágcsálójáratokba húzódik, ahol hibernált állapotban vészeli át a hideg napokat.

Ez a kis termetű mérges kígyó a 20. század során folyamatosan szorult ki élőhelyéről, és a hajdani elterjedése napjainkra néhány magyarországi – a Hanság és a Kiskunság területén található – szigetszerű populációra zsugorodott. A rohamos térvesztés legfőbb oka élőhelyeinek átalakítása.

A legelők felszántásán túl a megmaradt kaszálókon az intenzív mezőgazdasági tevékenységgel járó gyephasználat a faj számára kedvezőtlennek bizonyult. Tovább ritkította állományait a kereskedelmi célú gyűjtés és a szándékos pusztítás. Az így megmaradt kis létszámú populációk pedig rendkívül sérülékennyé váltak.

A drasztikus egyed­számcsökkenés hatására a fajt Magyarországon 1974-ben védetté nyilvánították, 1988 óta fokozottan védett, 1992-től pedig természetvédelmi szempontból a legkiemeltebb kategóriába tartozik, természetvédelmi értéke egymillió forint. Jelenleg a magyar gerinces fauna elismerten legveszélyeztetettebb faja.

Az Európai Bizottság idén több mint 120 természet- és környezetvédelmi célú projekt számára biztosít összesen több mint 240 millió Eurós támogatást a LIFE program keretén belül. A támogatott projektek csaknem egyharmada a klímaváltozás hatásainak csökkentését célozza, míg a többi projekt célja az élőhelyek helyreállítása és fenntartása, valamint a ritka és veszélyeztetett fajok védelme.

Az elnyert LIFE támogatás 2019 és 2025 között biztosítja a magyarországi rákosivipera-állomány védelmével kapcsolatos tevékenységeket. A projekt keretén belül a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI), a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI), a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság (FHNPI), a Fővárosi Állat- és Növénykert (FÁNK), valamint az Agrárminisztérium (AM) szakemberei dolgoznak együtt a hazai rákosivipera-állományok természetvédelmi helyzetének javítása érdekében.

A túzok, a róka, de még a sün is meg szokta enni

A rákosi vipera a pikkelyes hüllők rendjébe, a kígyók alrendjébe és a viperafélék családjába tartozó parlagi vipera egy alfaja. Kizárólag Magyarországon előforduló, rendkívül ritka mérges kígyó, a Kárpát-medence faunájának elismerten legveszélyeztetettebb állata. Az idők folyamán – Rákosi Mátyásra tekintettel – politikai okokból (és a faj szempontjából helytelenül) parlagi viperának és rákosréti viperának is nevezték. A fiatal példányok elsősorban ízeltlábúakkal, különösen egyenesszárnyúakkal (sáskákkal, tücskökkel) táplálkoznak, a kifejlett egyedek már kisemlősöket, gyíkokat és madárfiókákat is zsákmányolnak. Annak ellenére, hogy mérges kígyó, az állat nagyon védtelen, ezért sok búvóhelyre van szüksége (például pocoklyukakra), és mivel nem túl ügyes vadász, elengedhetetlen, hogy sok táplálék legyen környezetében. Ellensége bőven akad, a túzok, a róka, de még a sün is meg szokta enni. Mint minden hazai hüllő, a rákosi vipera is telel. Október közepe táján vonul el egy szárazabb, fagymentes helyre (leginkább rágcsálók elhagyott járataiba), ahonnan csak áprilisban kúszik elő meglehetősen legyengült állapotban.