Balczó András olimpikon járt a népkonyhán

Az 1938-ban született sportoló a három olimpiai aranyból kettőt csapatban 1960-ban és 1968-ban, egyet egyéniben 1972-ben szerzett. Emellett tízszeres világbajnoki győztes a Wojtyla Barátság Központ népkonyháján tartott előadásában mesélt a szegényeknek az élet megpróbáltatásairól, az olimpiai érmekig vezető útjáról. Beszélgetőtársa Borzák Tibor újságíró volt.

– Nagyon másként alakult az életem, mint ahogy terveztem. Szerencsére, sokkal jobb lett. Mindig kerestem azt az állapotot, amikor a teljességét megélem – mondta előadása elején a sportoló.

Elmesélte, hogy Kondoroson született, édesapja evangélikus lelkész volt. Két éves korában Nyíregyházára költöztek. Nem volt jó tanuló, diszlexiában szenvedett. Így nagyon hamar rájött, csak olyan szakmát választhat, ahol nem kell sose felolvasnia.

– Egyszer egy barátom, Valter elhívott lovagolni. Azonnal beleszerettem a lovakba, ekkor döntöttem el, hogy én sportoló leszek. A debreceni református gimnáziumban tanultam, eljártam úszni, futni, versenyeztem is. 16 év körül lehettem, amikor hallottam róla, hogy Bende Gábor öttusázó világbajnokságot nyert Chilében. Annyira csodáltam érte. Felmerült bennem, én miért ne lehetnék világbajnok öttusázó. Milyen csodálatos érzés lenne. Életem végéig kitartana a vele járó boldogság. Gondoltam akkor – elevenítette fel emlékeit.

Balczó András 1956-ba került Budapestre, a testnevelési főiskolára nem jutott be, a csepeli Vasműveknél dolgozott. 1957-ben betegség miatt még nem indult a világbajnokságon, de 1958-ban már igen. 1959-ben 2. lett, majd 1963-ben győzött, aztán zsinórban hosszú éveken át.

– Az ötödik arany után ráeszméltem, hogy akkor, most mi is van. Nincs az a boldogság, amire számítottam. Annak idején azt hittem egy vb arany és életem végéig boldog leszek, most meg az ötödik után sem érzem ezt. Úgy gondoltam, akkor minek csinálom az egészet – vallott régi érzéseiről.

1972 újabb fordulópont volt az életében. A csapataranyok után egyéniben is olimpiai bajnok lett. Az odáig vezető út nem volt egyszerű a számára.

– Sosem felejtem el azokat az órákat. Minden jól ment, tudtam, ha a vívás is jól sikerül, enyém az egyéni arany. Nagy volt a tét, tudtam, a magyar szurkolókért is meg kell tennem. Vívás közben forogtak a gondolataim. Már arra jutottam, képtelen vagyok olyan jól teljesíteni, hogy nyerjek. A sok ostorozás után, ráeszméltem, hogy engem, Bandit szeressenek, ne azt, hogy olimpiai bajnok vagyok. Feladtam már mindent magamban, elengedtem az egészet, és akkor hirtelen csoda történt. Olyan öröm árasztott el, ami újabb lendületet adott, és mindenkit legyőztem. Ez volt az az állapot, az az öröm, amire régóta vágytam – vallott őszintén.

Balczó András azután vonult vissza. A második házasságát 1975-ben Császár Mónikával, a müncheni olimpiai bronzérmes tornászával kötötte. Tizenkét gyermekük született, és eddig 11 unokájuk van, de már úton van újabb kettő is.