2019.07.09. 20:00
Vesztergám Miklós több mint húsz éve tárja ki a lelkeket
Vesztergám Miklós tárogatós a zene és a nemzeti kultúra szeretetét adja át fellépésein évtizedek óta. A csengődi aratófesztiválon – ahol maga is fellépett – Péter-Pál napján ünnepelte 55. születésnapját. Gyerekkorát Csengődön töltötte, majd néhány évet még itt dolgozott, azután elfújta a szél, de ha valaki azt kérdezi, hová való, mindig büszkén feleli, hogy csengődi.
Forrás: Petőfi Népe
Fotó: Horváth Péter
– Tárogatósként ismert hazánkban. Hogyan jött az életébe a zene?
– Magam tanultam meg tárogatón játszani, ha úgy tetszik, máig amatőr vagyok, hiszen semmilyen intézményben nem tanultam a zenélést. Ha fejjel lefelé, vagy a talpán tennének elém egy kottát ugyanannyit jelentene nekem. Édesapám nótás ember volt, reggeltől estig fütyülve vette a levegőt, annyira a zenében élt. Tőle örököltem a zene és a magyar nóta szeretetét. Ő citerázott és hegedült, már gyerekkoromban kértem tőle, hogy tanítson meg az előbbin játszani. Amikor kezembe nyomta a citerát, ennyi instrukciót adott: „Nesze fiam, engem sem tanított senki, a füled után keresd ki a hangokat. Ha az első négy-öt nótát megtalálod, a többi már sokkal könnyebb lesz.” És tényleg így is történt. A csengődi, majd az akasztói és a kiskőrösi citerazenekarban játszottam utána.
– Ezek szerint a tárogató később érkezett el önhöz.
– Később mondtam édesapámnak, hogy tanítson meg hegedülni, akkor megismételte ugyanazt a mondatot, de a hegedű nem akart úgy szólni, ahogy szerettem volna, így letettem róla. Később vettem szaxofont és még sokféle hangszeren játszom azóta. Mindegyiket autodidakta módon tanultam meg megszólaltatni. A legújabb hóbortom a cimbalmozás, de a sok hangszer közül a tárogató a szívem csücske.
– Miért a tárogató?
– A magyar ragozó nyelv, melyben a szótő önmagában értelmes szó és a tárogató szótöve a tár. Vagyis a tárogató kitárja a lelket. Gyakran tapasztalom azt, hogy ha valakinek eljátszom a nótáját, sírva fakad. Ekkor a tárogató megnyitotta annak az embernek a lelkét. Számomra a legnagyobb dicséret, hogy amikor az utolsó hang is eltűnik, a taps előtt van három másodperc csend. Akkor tudom, hogy a tárogató teszi a dolgát, elrepítette a lelkeket valahová.
– Hányszor áll közönség előtt egy évben?
– Hála Istennek nagyon sok helyre hívnak. Már jó 20 éve járom a különböző települések megannyi rendezvényét. Mindenhová jó szívvel megyek, mert nagyon fontosnak érzem, hogy terjesszem a tárogató kultúráját, vagyis minél több ember ismerje meg azt az érzést, amit ez a hangszer át tud adni. Nagyon szeretem a magyar nótát, az örökzöldeket, a sanzonokat, egyszóval a dallamot. Ez a szívügyem, a másik pedig a Szent Korona, melyről könyvet is írtam.
– Elfeledett hangszer volt a tárogató, de ma reneszánszát éli. Mennyire került vissza a köztudatba a hangszer?
– A Rákóczi-szabadságharc alatt vált kultikus eszközzé a tárogató, a kuruc csapatok ezzel üzentek egymásnak. A bukás után módszeresen megsemmisítették a hangszert az osztrákok, kevés maradt belőle. Ma van néhány hozzám hasonló fanatikus, aki küldetéstudatból népszerűsíti a hangszert, és ezzel hazánkat. Egyre inkább újra megismerik az emberek, sok fiatal fogja meg a tárogatót és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen már van tárogató kurzus is. Nagyon tág spektrumú hangszer, melyet a népzenétől a könnyűzenén, a jazzen át mindenféle zenei stílus használhat. Egyre több külföldi fedezi fel az instrumentumot, világhírű jazz-zenészek szólaltatják meg koncertjeiken, például Scott Robinson.
– Péter-Pál napján ünnepelte 55. születésnapját. Eddigi élete a zene bűvöletében telt. Mit tervez a másik 55 évre?
– Annyit nem kívánok magamnak, de míg tudom, ezt folytatom tovább: a zenét, a nótázást és nemzeti kultúránk szeretetét próbálom átadni az embereknek.
Több mint kétezer dalt tud fejből
– Annak idején megkérdeztem zenész édesapámat, hogy hány dalt tud fejből játszani. 2500 dal után felhagytam azzal, hogy leírjam – válaszolta. Én 2000 után már nem számoltam – mondta Vesztergám Miklós.
