Hagyományt őriznek a nyargaló lovasok

Édes­apjuk nyomdokán haladva, már gyerekkorukat is a lovak közelében töltötték a Zerinváry testvérek. Mindketten diplomások – Dóra gimnáziumi tanár, Szilárd műszaki informatikus –, de családjuk után a lovakkal töltik a lehető legtöbb idejüket. Szilárd hamar rájött, hogy az irodák világa nem az ő terepe, így lókiképzőként dolgozik és a Nemzeti Lovas Akadémia oktatója. A testvérek otthont is egymás közelében teremtettek, Kiskunmajsa és Csólyospálos között, az ágasegyházi tanyavilágban. Tíz éve megalapították a Nyargaló Lovas Hagyományőrző Egyesületet és a jubileum méltó megünneplésére megszervezték a „Jól betanított paripák mustrája” elnevezésű zártkörű, meghívásos versenyt, amely nem is igazi versengés, inkább baráti találkozó és szakmai nap volt.

– Az egyesület egyik legfontosabb célkitűzése az utánpótlás-nevelés volt, s ennek jegyében tartunk azóta is gyerekfoglalkozásokat, -táborokat, valamint bemutatókat is. Igyekszünk gyakorlatiassá tenni mindezeket, hogy a fiatalok minél közelebb kerüljenek a lovas életmódhoz és minél többet tudjanak meg róla. Nagyon fontosnak tartjuk a magyar lovas kultúra felölelését, hiszen azt a második világháború után a kommunizmus szinte teljesen tönkretette. Nagyon nehéz már olyan hiteles embereket találni, akik ezt a tudást át tudják adni. Nagy szerencsénkre sikerült ilyen embereket találni, közülük a Tiszaalpáron élő Sallay Sándor nevét kell elsőnek megemlíteni, akinek a szakmai útmutatásait hallgathatjuk meg a programok bemutatását követően is – mondta el Zerinváry Dóra, akinek szavait Szilárd is megerősítette.

– Sanyi bácsi, aki idén már 82 éves, egykoron hivatásos belovaglóként is dolgozott. Édesapja huszár alezredesként tanára volt a híres örkénytábori lovagló- és hajtótanárképző iskolának, így volt kitől megtanulnia a szakmát. Sanyi bácsi a budapesti Tattersallban, majd katonai évei alatt Halason, a határőrség lovasbázisán is kamatoztathatta képességeit. Bábolnán és Mezőhegyesen is dolgozott, de a hazai lovaságazat ellehetetlenítése miatt az 1960-as évek közepén egy időre Németországba távozott. Ott hamar elismerték a tudását, amit odakint is gyarapított. Nemsokára ő lett a híres trakehneni mintaménes vezetője és húsz évig volt a posztján. Sanyi bácsi soha nem vette fel a német állampolgárságot, mindig megmaradt magyarnak. Amikor lehetőség nyílt rá, hazaköltözött, és most nagy örömünkre bennünket is segít a tanácsaival – tette hozzá Zerinváry Szilárd.

A paripamustra kapcsán megtudtuk, hogy olyan lovasok gyűltek össze a Zerinváry-birtokon, akik hasonlóan gondolkodnak a lovakról és idomításról, mint a „nyargalók”.

– Minél magasabb szinten szeretnénk művelni a lovak képzését, mégpedig úgy, hogy az a lovaknak is jó legyen. A fő hangsúly a lovak idomítottságán, valamint a ló és lovas harmonikus együttműködésén van. A mostani születésnapi összejövetelnek is a „szakmázás” a lényege, hiszen a kiképzést igazán így lehet a legjobban végezni, amikor megoszthatjuk egymással a tapasztalatokat – mondta el érdeklődésünkre Zerinváry Szilárd.

A magyar katonai múlt a példa

A hétvégi ágasegyházi megmérettetéshez hasonlókat rendeztek egykoron a magyar katonaság lovas kiképző központjaiban. A nyitóprogram a Caprilli feladat volt, ami egy engedelmességi vizsga, melynek végrehajtása során az is kiderül, milyen alapkiképzést kapott a ló. – Elődeink is nagy hangsúlyt fektettek az alapkiképzésre, mert a megfelelő alapkiképzés a minőségi lovaglás kulcsa – hangsúlyozta Zerinváry Szilárd, aki annak is örült, hogy a város Dottójával a majsai Arany iskolából sok gyerek és család is eljutott a rendezvényre, akik betekinthettek a lovasok életébe, íjászkodhattak és lovas-kutyás bemutatót is láttak.