A száz évvel ezelőtti vörösterror solti áldozataira emlékeztek

A megemlékezésen a száz éve történt eseményeket Varga László nyugalmazott református lelkész, püspökhelyettes idézte fel. Bevezetőjében elmondta, hogy a történések idején nem volt háború, ezért is nehéz megérteni, hogy saját hazájukban, magyar falvakban és városokban köztiszteletben álló polgárokat, egyszerű parasztokat, tisztségviselőket, vagy aki éppen az útjukba került, öltek meg a Lenin-fiúk, olyan kegyetlenséggel, amely őt is megviselte az emlékezőbeszéd megírásakor.

Felidézte, hogy Ráckevétől Kalocsáig, a Duna menti településeken élők nem kértek a proletárdiktatúrából. Népfölkelések indultak, amelyeket megtorolni jött vonaton a Szamuely vezette halálbrigád. Soltnál a helyiek felszedték a síneket, ezért az egyik vasúti kocsiban szállított, jól ismert olajzöld autójukkal mentek tovább. A solti határban három embert azonnal agyonlőttek, majd a településre érve géppuskával lőtték az előlük menekülőket. Rajtaütéssel foglalták el a községházát, ahol éppen tanácskoztak az ellenforradalom helyi irányítói. Szamuely rövid úton valamennyit kötél általi halálra ítélte, és úgy rendelkezett, hogy elítéltjeit rögtön fel is kell akasztani a községháza előtti hársfákra.

Kovács Gábor 24 éves földművest, Szily László 35 esztendős biztosítóintézeti tisztviselőt, Zilinszky Pál 41 éves kocsmárost fosztották meg életétől. Majd Jászfalusy Károly 29 esztendős községi jegyzőt akasztották fel, várandós felesége előtt. Ez annyira elborzasztotta még a kivégzőket is, hogy a többieket Kecskemétre vitték be, ahol őket rögtön ítélő forradalmi törvényszék parancsára agyonlőtték, akiket életben hagytak, azokat tíz-húsz éves kényszermunkára ítélték.

Különítmények járták a településeket, Kalocsát, Kiskőröst, Soltot, Pusztaszentimrét, Tasst, Hartát, Akasztót, Hajóst, Soltvadkertet, Csengődöt, Uszódot, Császártöltést, Kecelt, Dunapatajt, hogy vérrel és szuronnyal fojtsák el a fegyvertelen felkeléseket.

– Vér, halál, rablás, szabadosság, könny, ami a megtorlók útját kísérte. Nem lehet megérteni ezeket az embereket, tetteiket ne felejtsük el soha – zárta emlékezőszavait Varga László főtiszteletű úr.

A rendezvény műsorában közreműködött Szabó Sándorné, Madár Ferencné, illetve Lehoczki Imre, valamint a Vécsey Károly Általános Iskola Alapfokú Művészeti Iskolájának növendékei és tanárai. A vörösterror áldozataiért tartott megemlékezés a polgármesteri hivatal falán levő emléktábla megkoszorúzásával zárult.

Városi emléknap

A solti politikai áldozatok emléknapja június huszonkettedike a településen. Fekete márvány emléktábla tanúskodik erről a polgármesteri hivatal falán. Ekkor tisztelegnek azon soltiak előtt is, akik valamilyen terror áldozatául estek.

Ide sorolták az 1919-ben, az 1940-es években, 1945 után, illetve az 1950-es években elhurcoltakat és kivégzetteket, valamint az 1956 utáni megtorlások áldozatait is. Itt emlékeznek a holokauszt, a Gulag áldozataira, a kuláksorsra jutottakra és a munkaszolgálatosokra is.