A majsai zsidó áldozatokra emlékezett a történész

– Mit lehet tudni a majsai zsidóságról?

– Az első kiskunmajsai illetőségű zsidóról szóló írásos feljegyzés Kertész György bíró számadáskönyvében található, eszerint 1759-ben Salamon Izsák budai zsidónak a község bőrt adott el 4 forint 45 krajcárért. Abban az időben mint házaló felvásárlók járták a települést. Királyi, kunkapitányi és helyi bírói rendeletek szabályozták mozgásukat, letelepedésüket. Az első zsidók 1840 előtt főként Izsákról érkeztek, de a letelepedésüket sokáig rendeletekkel is akadályozták. Imaházuk építésére 1852-ben adtak be kérelmet, de a jászkun kerület vezetősége nem engedélyezte. A zsidók az 1860-as években is csak megtűrt lakosai voltak a zömében katolikusok lakta Majsának, ám végül 1870-ben megépíthették az imaházukat. A magyarországi zsidóság 1867-ben nyert polgárjogot, Majsán pedig két év múlva megalakult az ortodox hitközség. Megnyitották a zsidó temetőt is, amelynek első síremléke 1855-ből való. Zsidó egyesületek és 1903-tól zsidó iskola is működött a zsinagóga udvarában, egészen az 1920-as évek végéig.

– Mekkora volt a zsidóság lélekszáma Majsán?

– 1835-ben 7 zsidót regisztráltak, de 1870-ben már 152 főt. A 20. század elején polgárosodó községbe újabb zsidó családok telepedtek le, de a számuk nem haladta meg a kétszázat. Foglalkozásukat tekintve a többségük kereskedelemből tartotta fenn magát és családját. Azonban találhatunk közöttük orvosokat is, így dr. Molnár Lajos községi orvost, dr. Born Miklós fogorvost, valamint dr. Löwenstein Jenőt, aki ezt megelőzően a budapesti zsidó kórház orvosa volt.

– Miként alakult a majsai zsidóság sorsa?

– Az első világháborút követő ellenforradalmak idején a helyi zsidók elleni atrocitások igen gyakorivá váltak. 1920 nyarán érkeztek ugyanis Kiskunmajsára a Héjjas Iván és Francia Kiss Mihály vezette szabadcsapatok. Betörték a zsidó házak és üzletek ablakait és az elszabadult erőszak majdhogynem emberéleteket követelt. Mariska György csendőrparancsnok közbenjárásának köszönhette több kiskunmajsai zsidó polgár is az életét. „Az 1920-as évektől egy viszonylagos nyugalom bontakozott ki, egészen az 1930-as évek közepéig” – így mesélte 1984-ben, a vele készült interjúban Fischof Anna, aki majsai zsidóként hazatért Auschwitzből. Az 1933-as hitleri hatalomátvételt követően hazánkban is elindult a jobbratolódás folyamata, 1938-ban pedig a vármegye élére vitéz dr. Endre László alispánt helyezték, aki ezt követően könyörtelen szigorral hajtotta végre a zsidótörvényeket. Nemegyszer olyan rendeleteket is foganatosított, ami évekkel később, 1944-ben lépett csak országos szinten is érvényre, mint például rádióelkobzás, zsidók kitiltása a nyilvános strandokról. Az iparjogi revízió során, 1938–1943 között, 44 majsai zsidó adta vissza az iparengedélyét.

– A zsidók elleni rendelkezések 1944 tavaszától tovább szigorodtak…

– Kiskunmajsán is megindult a gettó kijelölése, amire több felvetés is született. A Legelősor, illetve a Szent István tér, Szent Imre herceg és Prohászka utcák által határolt terület elvetését követően az alispán 1944. május 12-én Kömpöcpusztát jelölte ki a járás községeiben élő zsidók gettójának. A zsidókat 1944. május 22-én szállították el a kiskunmajsai községháza udvaráról. Még aznap este megérkeztek a kömpöcpusztai major épületébe, ami már 1940-ben is helyet adott zsidó munkaszolgálatosoknak. Itt még viszonylagos nyugalomban éltek, egészen június 10-ig, amikor is Kiskunhalasról és Szegedről megérkeztek a csendőrök. Onnantól szigorúbb őrizetet kaptak, a vagyontárgyaikat elvették, bántalmazták őket, csak a rajtuk lévő ruhájuk maradt meg nekik. A majsai zsidókat vonattal szállították a szegedi téglagyárba, ahová 23 település 8617 zsidó polgárát gyűjtötték össze és onnan indultak a vonatok a megsemmisítő táborokba. A kiskunmajsai zsidók az első transzporttal kerültek Auschwitzba. A majsai zsidók kevesebb mint fele – huszonnégy fő – tért haza, többségük a munkaszolgálat alatt és a gázkamrákban lelte halálát.

Társadalmi összefogás

Egy városvezetésnek a holtakról és az áldozatokról sem szabad megfeledkeznie – fogalmazott Á. Fúrús András majsai polgármester. Mint elmondta: ez az első megemlékezés a városban a holokauszt-emléknapon. A városvezető emlékeztetett arra a társadalmi összefogásra is, amikor az 1990-es évek elején önkéntesek kitakarították a majsai zsidó temetőt. Az avatón Szabad György, az országgyűlés akkori elnöke azt mondta, hogy ezzel a cselekedettel: „Kiskunmajsa saját emberségének állított emlékművet.” Az összegyűjtött majsai zsidók élete a munka- vagy haláltáborokban, Auschwitz égő poklában ért véget.

– Ezen már nem tudunk változtatni, amit tehetünk és teszünk, hogy az egyszer kitaszított zsidó embereket a város most ezzel a megemlékezéssel visszafogadja kebelébe, utólagosan fejet hajtva emlékük előtt – mondta beszédében dr. Feldmájer Péter, a Mazsihisz Közép-Magyarországi Területi Csoportjának elnöke.

– Látni kell a múlt hibáit, amiket ugyan nem tudunk kijavítani, de tanulhatunk belőlük – hangsúlyozta Gyuris László önkormányzati képviselő, a rendezvény egyik kezdeményezője.