Több száz éves hajó került elő Ordasnál

Az ordasi Bures Tibor fedezte fel, majd jelentette be a Viski Károly Múzeumnak a valószínűleg 17-18. századi hajómalmot, ami a község melletti Duna-parton bújt elő a víz alól. Nehéz lesz feltárni: a roncs szinte teljes egészében iszap alatt nyugszik, a tetejére pedig ráomlottak a partfal kövei. Az izgalmas leletet a megtaláló más elfoglaltsága miatt Szabó Zsolt polgármester segítségével kereste fel a múzeum vezetője, aki az alacsony vízállás következtében előbukkant maradványok alapján már tudott következtetni a vízi jármű típusára.

– Az látszott, hogy egy kívül-­belül burkolt hajótestről van szó. Ez akár azt is jelenthette volna, hogy szállítóhajóról beszélünk, hiszen nagyon sok követ fuvaroztak a Dunán, ehhez pedig muszáj volt a belső oldalt is megerősíteni. A felépítmény maradványaiból viszont én inkább hajómalomra tippeltem – írta le első benyomásait Romsics Imre. A Viski Károly Múzeum igazgatója leszögezte, hogy a lelet jövőbeli feltárása speciális, vízirégészeti eljárásokat fog igényelni, ezért e terület egyik szakértőjét, Tóth János Attilát hívta segítségül, hiszen ő már több hajót emelt ki a Duna medréből az elmúlt években. A helyszíni szemlére kivonult régész megerősítette, hogy vélhetően 17-18. századi hajómalom került elő; ennél pontosabb adat viszont csak akkor lesz, ha elvégezték a szükséges dendrokronológiai kormeghatározást.

– Azokat a 30-40 centiméteres, vas, kovácsolt szögeket, amelyekkel összerakták ezt a hajót, a 18. század elejétől kezdték el használni, innen lehet már most sejteni a korát – magyarázta Romsics Imre, megjegyezve, hogy egyelőre még mindenről csak feltételes módban lehet beszélni, mivel előbb ki kellene ásni. – Jelentős része az iszap alatt van, ráadásul ez a hajó fogta meg a partmosás megakadályozására odazúdított köveket – magyarázta, hozzátéve, hogy ezt a hajóroncsot jó eséllyel érdemes lesz kiemelni és nem csak a helyszínen vizsgálni. Az mindenesetre már most biztos, hogy régészeti leletként bejelentik az Örökségvédelmi Hivatalhoz, így védelem alá kerül, vagyis a helyszín közelében csak múzeumi felügyelettel lehet majd olyan beruházást végezni, amelynek következtében esetleg elmozdulhat. Hajózni, horgászni természetesen a továbbiakban is lehet, tehát ez a védelem nem jár a helyszín lezárásával.

Az igazgató elmondása szerint az idő nem sürgeti a szakértőket, akik víz alatt is képesek lesznek dolgozni, búvárok segítségével, tehát nem kell megvárni egy esetleges ásatással vagy további vizsgálatokkal azt, hogy újra a mostanihoz hasonló, alacsony vízállás legyen a Dunán. A múlt szombaton kivonult régészcsapat alaposan körbefotózta a helyszínt, hogy pontos dokumentációt készíthessen a hajóról (ebből az anyagból – amelyen várhatóan a jövő év elejéig dolgoznak – egy példányt eljuttatnak majd a Viski Károly Múzeumba is, hiszen ennek az intézménynek a gyűjtőterületén került elő). A feltárásáról, esetleges kiemeléséről csak ezt követően döntenek a szakértők.

Gabonát őrölhettek a hajómalommal

A most felfedezett hajómalommal valószínűleg gabonát, és nem paprikát őröltek, mivel utóbbihoz kevesebb energia is elég. Az állati erővel meghajtott szárazmalom, illetve a Kalocsa környéki ártereken ebben a korszakban viszonylag elterjedtnek számító vízimalom mellett ezt a típust használták előszeretettel. A malmot hajóra építették, aztán kikötötték a parthoz és ráengedték a Dunára, magyarán a folyó mozgási energiáját fogták munkára. Ebből az eszközből találtak egyet Ordasnál, ahol – a süllyedési szöge alapján – baleset érhette: valószínűsíthető, hogy egy vihar a parthoz vágta, léket kapott és elmerült.