Ugartyúkot mentettek a Kiskunságban

Április végén feltehetően egy vihar során megsérült ugartyúkra lelt a Böddi-széken zajló természetvédelmi program munkatársa, Németh Ákos. A fokozottan védett madár valószínűleg nekirepülhetett egy fának vagy oszlopnak, melynek következtében törést ugyan nem szenvedett, de komolyan megsérült, sőt egyik szemét is elveszítette – tájékoztatott a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) sajtóközleményében.

A sebesült állatot azonnal a Kecskeméti Vadaskertbe szállították, ahol megröntgenezték, majd ellátták sebeit. Az elmúlt hetekben a madár felerősödött, és a múlt héten a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, a Kecskeméti Vadaskert és a Kiskunsági Madárvédelmi Egyesület munkatársai úgy döntöttek, az ugartyúk kellően jó állapotba került ahhoz, hogy szabadon engedjék. A szakemberek a megtalálásának helyén, a Dunatetétlen melletti Böddi-széken bocsájtották útjára az immár színes gyűrűvel megjelölt madarat.

A KNPI sajtóközleményében kifejtette: az egyed megmentése kiemelt fontossággal bír, ugyanis az ugartyúkok állománya fogyatkozóban van, mindössze 50-100 pár fészkel hazánkban. Megmentésük kulcsát a legeltetéses állattartás visszahozása jelentené az alföldi gyepeken és a szikes tavak környékén. Legelő állatok híján ugyanis ezek az élőhelyek elszegényednek, a szikes tavak környékét elfoglalja a nádas-zsiókás mocsári növényzet, megszűnik a szikpadkák, szikfokok, hátak és mélyedések változatossága. Az ugartyúkok ugyanis a rövid füvű, szinte kopár területeket kedvelik, ahol a homokos vagy szikes talajon egy béleletlen mélyedésbe rakják általában két, néha azonban csupán egyetlen egy tojásukat. Az egy hónap múltán kikelő csibékről a szülők közösen gondoskodnak.

A név mégsem kötelez?

Az ugartyúkok elnevezése igencsak becsapós, ugyanis nem sok közük van a tyúkfélékhez: a lilealkatúak rendjéhez tartoznak. A hosszú lábú, citromsárga csőrű és szemű madarak tollazata földszínű, melynek köszönhetően veszély esetén elég csupán mozdulatlanná dermedniük, hogy a tájba beolvadva szinte láthatatlanná váljanak. Alkonyatkor és hajnalban járnak táplálék után. Étrendjük rovarokból, gyíkokból, apró gerincesekből áll, akár egy egeret is meg tudnak fogni. Hazánkat többnyire októberben hagyják el, hogy útra keljenek afrikai telelőhelyeik felé, ahonnan az első példányok márciusban érkeznek vissza.