A főorvos szerint a beteget kell nézni, nem a röntgenfilmet

Elvből nem követem a szavazást. Megmelengette a szívemet, hogy egy betegem jelölt. Már így is jó, kaptam egy díszes oklevelet. Aki orvoslással foglalkozik, annak Szent-Györgyi munkássága örök mérce – foglalja össze a székébe huppanva dr. Vass Antal. Majd elárulja: korán választott szakterületet.

– Volt egy erős impresszióm egy baleseti sebészeti gyakorlaton. Simonka János Aurél bemutatott egy esetet, ekkor elköteleztem magam a rekonstruktív mozgásszervi sebészet mellett. Egy 19 éves salakmotoros nyílt, roncsolt alkarsérülést szenvedett, ér- és idegsérüléssel, mi nyomon követtük a sikeres helyreállítást. Mert az a fontos, hogy a helyreállítással egy teljesen panaszmentes állapot jöhet létre. Az általános sebészetet csonkolásnak tartottam, a baleseti sebészetben naponta kell a műtéti területet nézni, módosítani a kezelést, optimális időpontban váltani kell, a beteggel állandó kontaktusban van az ember – sorolja lendületesen.

Nehéz elhinni, hogy gátlásos, nehezen megszólaló ifjú volt. – Tanyasi parasztgyerök vagyok, Forráskúttól hat és fél kilométerre fekvő tanyán nőttem fel. Több kilométeres körben nem volt gyerek, maradt a rádiózás, később az olvasás, amit már ötévesen tudtam. Alsóban egy tanteremben volt a négy osztály. Hamar kiderült, hogy könnyen tanulok. Tizenhárom terhességből egyedül én maradtam meg, a szüleim féltettek, de támogattak, mert a boldogulás esélyét is látták a tanulásban. Meg egyfajta elégtételt is, mert akkoriban nem volt jó ajánlólevél a felmenők közt egykori megyei alispán, aztán kuláknak minősített népellenség. Felsőbe a forráskúti iskolába mentem. Ott hallottam, hogy a szegedi Radnóti gimnáziumba nem vesznek fel akárkit. Én meg mindig a legnehezebb feladatokat vállaltam – mondja a főorvos.

– Otthon sem volt egyszerű, amit 18 éves koromig melóztam, azt nem kívánom senkinek. Volt, hogy 180 disznót hizlaltunk, szüleim piacra mentek a gyümölcsökkel, kelhettem négykor etetni, teheneket kikötni, aztán fürdés és iskola. Bekerültem a városi elit gyerekei közé, voltak kisebbségi érzéseim. Írásban jó voltam, a szóbeli feleleteim közepesre sikeredtek. Közben faltam a Verne-könyveket, egyiptológus akartam lenni. Akkor fordultam el a bölcsészettől, amikor egy Petőfi-­versről azt kellett volna kideríteni, hogy a költő a kommunizmust éltette. Ekkor kiakadtam és irányt váltottam, a matek és a fizika örök igazságai kezdtek jobban érdekelni. De a fizika­tanárommal is összekülönböztem egy feladat megoldásán, és sajnos igazam lett, ezért az év végén négyest kaptam, mert az általam kiválasztott biológus szakra „az is elég lesz”. Közben jobban tudtam a tárgyat, mint az orvosira készülő osztálytársaim. Negyedik elejére eldöntöttem, hogy én is oda jelentkezem – idézi az alsóbb iskolás éveket.

Ezekből is látszik, hogy nem riad meg a nehezebb utaktól és az ütközésektől. Azt mondja, eddig az összes főnökével „összeütközött”, szakmai kérdésben. Ha meg van győződve az igazáról, akkor bárkivel vállalja a vitát, a végletekig. Ez szerinte kötelező, a nézetek ütköztetése, a vélemények cseréje egy értelmes dolog. A baleseti sebészethez szükséges tulajdonságokról pedig a következőket mondja:

– Legfontosabb a rendkívüli anatómiai képzettség. Fontos egy-egy esetre minél több megoldást ismerni, mert aki csak a röntgent nézi, az hibázik. A beteget kell nézni, nem a röntgenfilmet. Sokszor lehet valami alapbetegség, ami a kezelési terv módosítását igényli, akár éjjel kettőkor is. Tehát fontos a döntésképesség, meg a stressztűrés, az állóképesség. Ezek mellett állandóan követni kell az újabb és újabb módszereket – fogalmaz.

Egy 19 éves salakmotoros nyílt, roncsolt alkarsérülést szenvedett.

Diplomamunkájához egy kecskeméti orvos volt az oppo­nense, nyári gyakorlatait és a szigorló évet is ott töltötte, szabadidejében gyakran a sebészeti műtőben. Medikusként megismerkedett a későbbi főnökeivel, kollégáival. Egy ambiciózus, a szakmát rendkívül szigorúan vevő osztályvezető, Dömötör Endre volt az első tanítómestere. A szakma szeretetét, a precizitást, a szakma tudományos igényét nevelte belé. Kötelező volt minden kedden hétkor idegen nyelvű folyóiratokból referálni. Sok mindenben részt vett, vonzódott a kézsebészethez, ami ma is kedvence, a Kertész Gábor vezette replantációs team tagja lett, Vass Antal is varrt vissza kezet a 90-es években.

Később Frőchlich Péter lett a főnöke, akinek a keze alatt az ifjú titánok komoly lehetőséget kaptak. Ez idő tájt lett általános az artroszkópia, amibe beleásta magát. Ez más látásmódot igényel az embertől. Amikor felvágnak valamit, akkor az ember szeme előtt történnek a dolgok. Ebben a módszerben viszont a monitor kétdimenziós, minden nagyításban látható, és olyan helyekre is belátnak a térdízületben, ahová egyébként soha.

Nem mellékesen az egyik vérnyomáscsökkentőt kezdem elhagyni.

A főorvos bajai szerepvállalása 15 esztendeje került szóba először. Akkoriban az orvoshiány miatt a megyeszékhelyről segítettek be orvosok, ő azonban nem volt az ingázók közt. Viszont 2003-ban egy kollégája lebetegedett, őt kellett Baján helyettesíteni. Aztán 42 évesen visszautasíthatatlan ajánlatot kapott az akkori kórház- és város­vezetéstől.

– Beleéltem magam a lehetőségbe, motoszkált bennem, hogy egy nagyon jó csapatot építsek, tettre készen álltam neki a világnak. Fanatizmusomban benne van az is, hogy alapvetésem szerint a beteg sorsára figyelni kell. Legjobban arra kell figyelni! Ezt egy hatalmas, az életemet és pályámat beárnyékoló tragédia tanította meg nekem. Az orvosi diploma átvétele után, 1985. október 1-jén kezdtem dolgozni, 5-én édesapám egy banális baleset következtében, orvosi figyelmetlenség miatt elhunyt. Emiatt vagyok vehemens, olykor ellentmondást nem tűrő, szabadszájú a betegek érdekében a mai napig – árulja el a döntés hátteréről.

Baján 2004 májusától kétlakiként élt, majd nyáron felesége választás elé állította: Kecskeméten vagy Baján él tovább a család?

– Letelepedtünk, nem könnyen, de megtaláltuk a helyünket. Sikerült sok új műtéti formát meghonosítani. Sokminden változott az utóbbi 15 évben, 2006 óta a baleseti sebészet halódik, az idő tájt az ortopédiával összevonták a szakvizsgát és az utóbbi békésebb világ. Ez az ifjúság nem olyan fanatikus, mint ami kell ehhez a hivatáshoz. Igaz, nem leányálom részeg fejsebesültekkel bajlódni, akik éjszaka köpködnek, a rendőröknek és az orvosnak is nekimennek – mondja az árnyoldalról.

Nagy melegben jönnek a kutyaharapottak, tél elején a fűrészesek.

De hivatásuk vidámabb szemszögből is nézhető.

– Tavasszal a metszés, létráról esés és „az alacsonyan szálló motorosok” adnak feladatot. Télen az első jeges napon vigyáznak az emberek, a másodikon felbátorodnak és nálunk kötnek ki. Nagy melegben jönnek a kutyaharapottak, tél elején a fűrészesek. Nyáron van üresjárat, akkor nyaralnak és nem sérülnek az emberek – avat be a naptáruk titkaiba.

Unszolásra – egy mélyre szívott slukk után – arról is beszél, hogy miért mondott le osztályvezetői feladatairól.

– Egy idő után energiáim 90 százalékát az osztály vezetése vitte el. Jöttek fiatalok, de kicsi a város, elöregszik a szakmánk. Feszültségek lettek bennem, az évtizedek során kihagyott reggelik, alvások is megtették hatásukat. Az energiáimat a betegekre kívánom fordítani, elsősorban gyógyítani akarok. Nem mellékesen az egyik vérnyomáscsökkentőt kezdem elhagyni – fogalmaz.

Letelepedésüket felidézve azt mondja: Baja kihaltnak tűnt, ahol kevésbé voltak nyitottak az emberek. Ez idővel változott. – Sok jó barátunk lett, ez tartott itt. Felvettem a kesztyűt, megtanultam halászlevet főzni! Természetesen a legjobbat – mondja érzékeltetve, hogy a bogrács melletti szokásokat is teljesen magáévá tette.

Pro Sanitate díjjal ismerték el

Vass Antal a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen szerzett orvosi diplomát 1985-ben, majd Kecskeméten kezdett dolgozni. 1989-ben sebészetből, 1991-ben traumatológiából tett szakvizsgát. Baján 2004 tavaszától a kórház trau­matológiájának osztályvezető főorvosaként tevékenykedett, vezetői posztjáról többször lemondott, ezen tisztségéből azonban csak 2017 májusában távozott. Tagja a Magyar Traumatológus és Artroszkópos Társaságnak, a Magyar és Nemzetközi Kézsebészeti Társaságnak, alapító tagja a gyermektraumatológiai, valamint könyök- és vállsebészeti társaságnak. Munkáját 2016-ban a Semmelweis-napon átadott Pro Sanitate díjjal ismerték el. Nős, egyik lányuk szakorvos­jelölt, a másik pszichológiát hallgat Szegeden, fiuk nemzetközi gazdálkodást tanul Budapesten.