Parndorfi ügy: egyetlen embercsempész sem kapott életfogytiglant

A Kecskeméti Törvényszékre déltől engedték be az újságírókat, 12:45 körül vezették be a vádlottakat a zsúfolt díszterembe, majd 13 órakor kezdődött el az ítélethirdetés, amely valószínűleg kora estig fog tartani.

A Kecskeméti Törvényszék megállapította, hogy a vádlottak bűnszervezetben követték el a terhükre rótt bűncselekményeket (ez azzal jár, hogy a felével megemelkedett a büntetési tételkeret felső határa).

A tizennégyből négy vádlott, az első, másod, harmad és negyedrendű kapott 25-25 év fegyházat, mindannyiukat véglegesen kiutasították Magyarországról. A csempészett ember sanyargatásával, üzletszerűen elkövetett embercsempészés bűntettében és különös kegyetlenséggel, több ember, köztük tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére emberölés bűntettében találta bűnösnek mint társtettest. Dr. Jádi János tanácselnök elmondta, egyikük sem bocsátható feltételesen szabadlábra. Az elsőrendű vádlottal szemben 94,2 millió, a másodrendűvel szemben 8,8 millió, a harmadrendűvel szemben 1,4 millió, a negyedrendűvel szemben 313 ezer forint vagyonelkobzást rendelt el a bíróság.

A tizenkettedrendű vádlott 12 év fegyházat kapott (hazánk területéről való végleges kiutasítás), a vagyonelkobzás nála 94,2 millió forint, az ötödrendű büntetése 8 év fegyház (10 év kiutasítás, 1,3 millió forint vagyonelkobzás), hetedrendű büntetése 6 év fegyház (5 évkiutasítás). A többieket 3-5 év fegyházzal sújtotta a bíróság.

Összesen 155 év fegyházat szabott ki Jádi János tanácselnök a 14 vádlottra, senki sem bocsátható feltételesen szabadlábra. A 208 millió forint bűnügyi költségből – különböző mértékben – 102 millió forintot kell kifizetniük.

Az ítélet indoklása során elhangzott: az embercsempészek – így a parndorfi ügyben érintett első, másod, harmad és negyedrendű vádlott is – tisztában voltak zsúfoltsággal, hogy úgy kellett betuszkolni a menekülteket a raktérbe, a bezárt emberek kiáltoztak, dörömböltek. A sofőr megállhatott volna magától is, a főnökei és kísérője is javasolhatta volna ezt neki telefonon, mégsem tett egyikük semmit az áldozatok életben maradásáért, sőt még elemi meggyőződési kötelességüket is szándékosan elmulasztották. A sofőr és a kísérő még akkor sem nyitotta ki az ajtót, mikor megálltak Ausztriában. A kapzsiság és az elfogástól való félelem motiválta őket.

Jádi János hozzátette: az emberölés minősítő körülménye, a különös kegyetlenség mindenki számára érthető és magától értetődő.

A vádlottak igyekeztek azzal védekezni, hogy nem ismerték egymást, és nem voltak főnökök-beosztottak. Ezzel szemben dr. Jádi jános megállapította a bűnszervezetet, melynek megfogalmazása szerint minden vádlott tagja volt a maga szintjén.

- A bűnszervezet határokon átnyúló volt, minden vádlott, aki itt ül, valamilyen módon kapcsolódott hozzá, annak részeként működött – jelentette ki a bíró. Azaz tagja volt az a sofőr is, aki csak egyszer szállított illegális bevándorlókat, az is, aki saját környezetében szervezte, koordinált a fuvarokat, tartotta a kapcsolatot a szerbiai embercsempészekkel, és az is, aki a telefonokat vette a sofőröknek, kísérőknek, vagy a járművek vásárlását intézte.

Miért nem kaptak életfogytiglant?

Dr. Jádi János tanácselnök hosszasan magyarázta, a parndorfi üggyel kapcsolatba hozható négy embercsempész miért 25 év fegyházat kapott, és miért nem életfogytiglant, ahogy azt az ügyészség indítványozta.

Ahogy az minden büntetőperben törvényi előírás, minden vádlottnál figyelembe vették az enyhítő körülményeket. A négyesnél ezek: büntetlen előélet, kiskorú eltartásáról gondoskodnak, hazánkban büntetlen előéletűek és nyomatékosan az, hogy nem direkt szándékuk volt az emberölés, hanem eshetőleges szándékkal cselekedtek, magyarán belenyugodtak, hogy magatartásuk miatt meghalhatnak a menekültek. A bíró szerint a vádlottak mozdulataiból, arckifejezéseiből, szavaiból úgy tűnt, hogy megbánták tetteiket, és emellett beismerő vallomást tettek.

Súlyosbító körülményként csak az hangzott el, hogy az emberölés többszörösen minősített (különös kegyetlenséggel, több ember és 14 év alatti személy sérelmére), és hogy a „több személy”, aki meghalt, nem a „több” minősítéshez szükséges minimum 2, hanem 71. Jádi János úgy fogalmazott: nyilván emiatt sugallták a korabeli sajtótudósítások és van a közvéleményben is, hogy a lehető legsúlyosabb büntetés kell a vádlottaknak, de „ettől a bíróságnak el kellett tekintenie, a maga helyén kellett kezelnie”.

A bíró hangsúlyozta: a négy vádlott a határozott idejű szabadságvesztések közül a legsúlyosabbat kapta. Az életfogytig tartó szabadságvesztések esetén lehet rendelkezni arról, hogy a vádlott feltételesen szabadlábra helyezhető legyen bizonyos idő – például 30 vagy 40 év – múlva. Csakhogy a törvény jelen esetben (bűnszervezetben követték el a minősített emberölést) kizárja a feltételes szabadságot.

Jádi János elmondta: ha tényleges életfogytiglant szabott volna ki a törvényszék, akkor nem lehetett volna sehogyan sem figyelembe venni az enyhítő körülményeket. – És ha a vádlottak a Magyarországon létező legsúlyosabb büntetést kapták volna, akkor mit érdemelne egy diszkóban bombát robbantó terrorista? – indokolt a bíró.

Fellebbezett az ügyészség: „nem társadalmi nyomás az életfogytiglan”

Dr. Schmidt Gábor ügyész csak a tizenkettedrendű vádlott esetében vette tudomásul az ítéletet, a többi vádlottra súlyosabb büntetést kért. Mint elmondta, az emberöléssel vádolt négy vádlottnál a 25 év sem alkalmas a büntetési célok elérésére, és ez a véleménye nem „társadalmi nyomásból vonható le”, hanem gondos mérlegelés alapján, az enyhítő és súlyosító körülményekre tekintettel. Az ügyész abban sem ért egyet a bírói ítélettel, hogy az emberölést az első, másod, harmad és negyedrendű vádlottak bűnszervezetben követték el, így náluk nem érvényesül, hogy ha életfogytiglant kapnak, akkor ki kell náluk zárni a feltételes szabadságot.

A vádlottak felmentésért illetve enyhítésért fellebbeztek, volt, aki kiabálva adta a bíróság tudtára nemtetszését. A per majd a Szegedi Ítélőtáblán folytatódik.

Az előzményekről szóló összefoglaló cikkünket itt olvashatja el!