Halálkamion-per: ma délután hirdetnek ítéletet

Az ítélethirdetésről itt olvashat bővebben folyamatosan frissülő cikkünkben!

Pénzéhség és vérfagyasztó közöny

A vádirat szerint a bűnbanda 2015 júniusától napi rendszerességgel csempészett embereket Németországba és Ausztriába, személyszállításra alkalmatlan, zárt, levegőtlen furgonokba zsúfolva, megfelelő mennyiségű étel, ital és megállás nélkül. Ahogy dr. Schmidt Gábor ügyész a vádbeszédben elmondta: kezdetben 4-5 tagú csoportokban folyt az emberek csempészése, ezzel a vádlottak fejenként akár 3500 eurót is bezsebelhettek, de a pénzéhség, „a korlátokat nem ismerő, az életet, méltóságot semmibe vevő kapzsiság” egyre nagyobb csoportok összeállítására ösztökélte őket, végül ez és „vérfagyasztó közönyük, mélyen embertelen hozzáállásuk” vezetett a parndorfi tragédiához, 71 ember gyötrelmes fulladásához, kínhalálához.

Az elsőrendű vádlott, egy 31 éves afgán férfi biztosította a bűnszervezet működéséhez szükséges pénzt, és szervezte a migránsok Nyugat-Európába szállítását (legalább 300 ezer eurót keresett ezzel). A bandában szervezőként volt még egy 32 éves bolgár férfi, aki a szintén bolgár sofőrök főnöke volt, az 52 éves, bolgár-libanoni kettős állampolgárságú férfi a járműveket és az ideiglenes rendszámokat szerezte be. A többi vádlott sofőrként és a csempészjárművek kísérőjeként-előfutójaként vett részt a banda tevékenységében.

2015. augusztus 26-án hajnalban 71 embert zártak be egy belülről nem nyitható, sötét, szellőzés nélküli hűtőkamionba. A Kecskemétről a határra tartó hűtőkocsiban az 59 férfi, 8 nő és 4 gyermek még magyar területen, gyötrelmes körülmények között megfulladt. A határt Hegyeshalomnál lépték át az embercsempészek, majd Parndorf közelében megálltak, és a hűtőkamiont hátrahagyva távoztak a helyszínről. Az elhunyt menekültek közül a legtöbben Irakból és Afganisztánból érkeztek, de az áldozatok között volt szíriai és iráni is.

A per során kiderült: dörömböléssel és kiabálással jelezték, hogy nem kapnak levegőt, amelyet a 25 éves sofőr és mögötte haladó kísérője is hallott. A problémát bolgár főnökük közvetítésével telefonon jelentették a bűnszervezet afgán vezetőjének, ám többször is azt az utasítást kapták, hogy ne nyissák ki a raktér ajtaját, ne foglalkozzanak a fuldokló emberekkel, hanem minél hamarabb jussanak el Nyugat-Európába. A szállító és az előfutó – bár segíthettek volna a menekülteken – teljesítették az utasításokat.

A bűnbanda elvetemültségére jellemző, hogy parndorfi esetet követő napon újabb 67 migránst zsúfoltak be egy szintén zárt hűtőkocsiba Mórahalom közelében és vittek az ausztriai Gálosig (Gols). Ennek a csoportnak azonban sikerült kirúgnia a raktér ajtaját, így senki sem halt meg.

Egymásra mutogattak az embercsempészek

A per 11 vádlott ellen indult, de később egy másik ügyet is hozzákapcsoltak, így végül csütörtökön 14 embercsempész – tizenegy bolgár, két afgán és egy bolgár-libanoni férfi – ügyében hirdettek ítéletet. Közülük hárman még szökésben vannak, nemzetközi elfogatóparancs van érvényben ellenük (az egyik egy 26 éves afgán férfi, aki az embercsempész bűnszervezet hierarchiájában a felső szinten áll, a csoport magyarországi tagjait vezető afgán férfi felett).

A vádirat 26 vádpontot, az embercsempészek 33 szállításának leírását tartalmazta, ezek közül a 25. a parndorfi tragédia.

A ügyészség valamennyi vádlottat bűnszervezetben, a csempészett személyek sanyargatásával, részben üzletszerűen elkövetett embercsempészés bűntettével vádolta. A halálkamionos szállításban résztvevő négy vádlottnak ezenkívül különös kegyetlenséggel, több ember, részben tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette miatt is felelnie kell.

Dr. Schmidt Gábor ügyész hangsúlyozta: a vádlottak igyekeztek egymásra hárítani a felelősséget (a sofőr és a kísérő állításuk szerint hallották ugyan az emberek dörömbölését, de az elsőrendű afgán vádlott utasítására nem álltak meg, ezt a „főnök” tagadta), de bebizonyosodott: mindannyian tisztában voltak azzal, hogy emberek élete forog veszélyben. Kiemelte azt is: az embercsempészés során minden elkövetőnek külön szerepe, feladata volt, de valamennyien tisztában voltak azzal, hogy amit tesznek, azt bűnszervezet tagjaként követik el. Schmidt Gábor elmondta: bár az elsőrendű vádlott afgán tagadta, de tudott az embertelen körülményekről, sőt több esetben még a szállítás előtt olyan utasításokat adott, hogy a sofőrök a dörömbölés ellenére sem állhatnak meg, nem ellenőrizhetik utasaik állapotát. A sofőrök pedig – kevés kivételtől eltekintve – nem is segítettek a bezárt embereken.

Közel 200 millió forint volt a nyomozás és a per költsége

A Kecskeméti Törvényszék 44 tárgyalási napot tartott a perben. Az ügy összetettségét jól jellemzi, hogy a vádirat – az egyesített ügyet is beleértve – 120 oldal, a nyomozati iratok pedig 80 ezer 854 oldalt tesznek ki (129 kötet). A bíróság a bizonyítási eljárás során 9 tanút hallgatott ki, 273 tanú vallomását pedig ismertette, továbbá a titkos információgyűjtés során rögzített 20 órás hanganyagot is lejátszotta. A vádlottak anyanyelv használati jogát a folyamatos bolgár, pastu és arab szinkrontolmácsok biztosították. A nyomozás során 109 millió forint, a tárgyalási szakban pedig 70 millió forint összegű bűnügyi költség merült fel, jelentős részét a védői és a tolmácsdíjak tették ki. A DNS-mintáktól kezdve a szállító járművekig mintegy négyszáz bűnjelet vettek jegyzékbe, amelyek között vannak mobiltelefonok, rendszámok, iratok, különféle eszközök és személyes tárgyak is.

Hogyan védekeztek a vádlottak?

A védőügyvédek valamennyien vitatták, hogy védenceik bűnszervezet tagjaként követték el a terhükre rótt bűncselekményeket (a bűnszervezeti minősítés súlyosabb büntetéssel jár).

Az utolsó szó jogán valamennyi vádlott részvétét fejezte ki a 71 ember halála miatt. Az elsőrendű vádlott afgán férfi úgy fogalmazott: ha feláldozhatná magát, hogy az elhunyt emberek életre keljenek, megtenné. Hangsúlyozta, soha nem volt könyörtelen, rossz ember, és nem kívánta senki halálát. Mint mondta, bűneit mélységesen megbánta, és ha valaha szabadlábra kerül, az emberiség segítségére lesz.

A másodrendű vádlott azt hangsúlyozta, sajnálja, hogy nem volt jelen a szállításnál, és így nem állíthatta meg személyesen a kamiont, de mint mondta, telefonon többször is azt kérte, hogy társai nézzék meg, miért hangoskodnak az emberek.

A kamiont kísérő harmadrendű bolgár férfi tagadta, hogy a sofőr felettese lett volna, és hogy bárkit is utasított vagy megfenyegetett volna. Azt mondta, az emberek beszállításakor sosem volt jelen, és nem tudta, hogy “a kamiont nem lehet szellőztetni”. Vétkesnek nevezte magát az embercsempészetben, de kijelentette: „nem vagyok gyilkos és terrorista, és nem gondolom, hogy egy gyilkos segítője vagyok.” Kísérőként azt gondolta, hogy a kamionból kiszűrődő dörömbölés a különböző nemzetiségű és vallású emberek vitájából, verekedéséből ered.

A halálkamiont vezető negyedrendű bolgár férfi állítása szerint az afgán vezetőtől való félelmében nem állt meg a teherautóval, mint mondta, vádlott-társai folyamatos ellenőrzés és nyomás alatt tartották. Telefonon kapott agresszív utasításaik és tiltásaik miatt nem merte megállítani a kamiont, annak ellenére, hogy hallotta a raktérből kiszűrődő kiabálást és dörömbölést. A vádlott-társai ráadásul folyamatosan arról biztosították, hogy a szállított emberekkel minden rendben van. Állította, a kamiont vezetve semmi más nem vezérelte, „csak el akartam őket vinni oda, ahova el akartak jutni”. A korábban tapasztaltak alapján nem volt tisztában azzal, hogy ilyen katasztrófa megtörténhet.

Érdekes a nyolcadrendű vádlott esete. A bolgár férfi egy szállításban vett részt sofőrként. A határhoz érve maga jelentette a hatóságoknak a migránsok jelenlétét. A rendőrök az intézkedést követően szabadon engedték a férfit, aki Németországban vállalt munkát, itt érte később az európai elfogatóparancs.

A tizenharmadrendű vádlott védője, Baji Éva a sértettek felelősségéről is beszélt, akik önszántukból vállalták a zsúfolt körülmények közötti utazást.