Alacsony árral indult idén a bodzafelvásárlás

Az idei szezon elején nem fizet jól a bodza. A múlt héten 65-85 forint közötti áron lehetett leadni a felvásárlóknak a gyümölcsöt. A 2023-as év nem volt jó eddig a baracktermesztőknek, mert elfagyott a termés. Kevés gyümölcsöt adott a cseresznye, a meggy sem hozta a jobb évekbeli árat, talán a szilva az, ami elfogadható. Bár kereslet van a fehérborokra, úgy tűnik, hogy a szőlősgazdák sem dőlhetnek hátra, mert nagy bevételre nem biztos, hogy számíthatnak. 

Magyarországon 5280 hektáron terem a bodza. Kecelen a becslések szerint ebből 500 hektárt gondoznak. Viszonylag jobb volt a támogatás, sokan ezért váltottak például évekkel ezelőtt bodzatermesztésre, illetve az is igaz, hogy az árak is jobbak voltak még korábban, állítják a termesztők. Csík Gábor vitt ki a város határában szüretelő Csonka családhoz. Mint mondta, ő biotermesztést folytat, a támogatás soknak tűnik, de amikor le kell adni a bodzatermést, már közel sem olyan jó a helyzet. 

Ahogy fogalmazott, csak gyümölcstermesztésből megélni nem, vagy alig lehet a környéken. Az árak nem annyival nőttek az évek során, mint a kiadások. A költségeket a bevételek alig fedezik. Hogy miből él? Minden évben elmegy az egyik pincészetbe a szüret idején dolgozni, igaz, két műszakot is lehúz, de a pénz is megvan. Tavasszal pedig néhány hétre az egyik kertészeti cégnél segít be egy ideig. 

A Csonka család egy hektáros bodzása szépen néz ki a keceli határban, látszik, hogy tápanyaggal jól ellátott, gondozott ültetvény. Lehet rajta talán százmázsa gyümölcs is. Amikor találkoztunk Csonkáné Mártával, valamint férjével, Csonka Miklóssal, és az ifjabb Csonka Miklóssal, akkor aznapra 150 láda termésre kaptak megbízást a felvásárlótól. Ez kevés, mert ennél jóval többet is begyűjthetnének.

A három családtag mellett három idénymunkás dolgozott. A bodzát 1500-2000 forintos órabérre szedik a dolgozók, lerázni nem lehet, mint a szőlőt. A bodza is olyan, mint minden más termés: ha beérett, nem szabad várni, azonnal szüretelni kell. Csonkáné Márta azt mondja: a termelő azért van kiszolgáltatva, mert a gyümölcs nem olyan, mint egy iparcikk. Ha a seprűt vagy a televíziót nem veszik meg egyik héten, akkor megvásárolják egy hónappal később. A gyümölccsel nem lehet ezt tenni. Ha a bodzát nem szedik le, akkor hamarosan megjelennek a kórokozók, és jövőre jóval kevesebb lesz a termés, miközben többet kell permetezniük a termelőknek. Amikor beérett a gyümölcs, akkor kell vinni a felvásárlóhoz, ez pedig rontja a termelő alkupozícióját, ugyanis nem tud kivárni, hogy jobb árat kapjon. Tavalyelőtt nagyon jó árak voltak a Covid miatt. A gyógyszeripar miatt 450 forint körül alakult az ár, de tavaly is több mint száz forint volt az ára. 

Hogy mennyi lehetne az optimális kilónkénti ár, amiért szívesen mennének termelni? Úgy 200 forintos kilónkénti ár már megfelelne. Illetve az is fontos volna, hogy kiszámítható legyen a felvásárlási ár. Tervezni különben nem lehet egyik évről a másikra. Kivágni nem lehet az ültetvényeket, mert akkor mi kerül beléjük? Erdő? Az majd 20 év múlva lesz eladható, de addig is meg kell élniük. Ha 100 mázsáért 700-800 ezer forintot kapnak, akkor jobb esetben ez lefedi a kiadásokat, az eredmény alig vagy semmi. Márta az mondta, még szerencse, hogy van némi európai uniós támogatás, ami valamit enyhít az idei korántsem jó helyzeten. A szüretnek még nincs vége, a család reménykedik a bodza áremelkedésében.