Felelevenítik az elfeledett kézi fonás mesterségét

Ircsi és Marcsi büszkén mutatták, miket készítenek az angóranyúl szőréből. Nemcsak pulóvert, sapkát és kesztyűt, hanem játékokat is. A kisgyerekek körében nagyon népszerűek, mert tapintásuk olyan, mintha valódi nyuszit simogatnának, és minél többet simogatják, használják, annál szebb lesz, annál jobban kivirágzik a fonál – állítják a hozzáértők. Azt is elmondták, hogy az angóranyúl szőréből nagyon vékony fonalat lehet fonni, ugyanakkor a nyúlszőrből kötött ruhák rendkívül melegek, és ami nagyon fontos, hogy antiallergén, tehát az állatszőrre allergiásak is bátran használhatják.

Az angóranyulak tenyésztését a Pálmonostorán élő Kuruczné Marcsi kezdte előbb. Mint mondta, azért fogott bele, mert szeretett volna olyan fonálból köti, amit saját maga készít. Az angóranyulakra véletlenül, egy közösségi oldalon talált rá, és amikor meglátta őket, azonnal tudta, hogy ezzel szeretne foglalkozni. Körülbelül egy évtizede vásárolta meg az első angóranyusziját és ma már közel harminc van belőlük. Marcsi azt is elmesélte, hogy édesanyjától tanulta a kézimunka szeretetét, ami egész életét végigkíséri. Pedagógusként mindig is komoly figyelmet fordított arra, hogy az alkotás örömét a gyerekekkel is megízleltesse. Bár már nyugdíjas, de ha teheti, most is tart kézműves-foglalkozásokat.

Bene Ágostonné Ircsi barátnőjétől, Marcsitól kapta ajándékba első pár angóranyulát. Mivel az egyik vemhes volt, gyorsan megszaporodott az állomány. Ma már neki is több mint húsz nyuszija van.

Bene Ágostonnétól azt is megtudtuk, hogy az angóra­nyulakat a szőrükért nemesítették, tenyésztésük ma már nem olyan népszerű, mint a világháború előtt. Akkoriban Magyarország angóratenyésztő nagyhatalom volt Európában. Volt egy különleges magyar angóranyúl is, ami fehér szőréről és kék szeméről volt híres. De sajnos ez a fajta kihalt. Ugyanakkor az ipari termeléssel a rokkán fonás tudománya is a feledés homályába merült. Ma már nagyon kevesen ismerik a kézi fonás technikáját.

Bene Ircsi azon szerencsés emberek közé tartozik, aki olyan családban nőtt fel, ahol mindenki hódolt valamilyen kézművességnek.

Édesapja ezermester volt, édesanyja hímzéssel és szőnyegszövéssel foglalkozott, a nagynénje hímzéssel kereste a kenyerét, öccse pedig díszítőkovácsnak tanult. Így nem csoda, hogy Ircsi gyerekkora óta vonzódik a kézműves mesterségekhez. Így lett kosárfonó népi iparművész. De kitanulta a fonottbútor-készítő mesterséget, a szalma-, a csuhé- és gyékényfonást, illetve a díszüvegfonást is. Legutóbb pedig a rokkán fonást és mellette a nyúltenyésztést.

Elmondta, az angóranyulak nagyon sok gondoskodást igényelnek, hiszen a szőrüket rendszeresen, kéthetente fésülni kell, hogy ne tapadjon (nemezelődjön) össze. A rendszeres fésülés alatt nagyon szoros kapcsolat alakul ki a nyúl és gazdája között, mindegyiket a nevén szólítja. A nyulak szőrét 3-4 havonta lehet „szüretelni”. Nyuszija válogatja, hogy melyikről mennyi szőrt nyernek. A természetes vedlést segítik elő azzal, hogy a nyusziról lefésülik a szőrt. Egy nyúlról évente egy pulóverre való szőrt tudnak összegyűjteni a tenyésztők. Azt is megtudtuk, hogy a fésülésen kívül nem igényelnek egyéb különleges bánásmódot, ugyanazt eszik, mint a hagyományos házi nyulak.

Vásárok híján

Ircsi és Marcsi arról is beszámoltak, hogy a világjárvány nagyon megnehezíti a kézműves mesterek életét, mert jelenleg nincsenek rendezvények, vásárok, és fizetőképes kereslet sem. Az árucsere jelent némi vigaszt számukra. Van, hogy gyapjút szappanra, kosarat kiscsirkére cserélnek. Vásárok híján a világ­hálón igyekeznek népszerűsíteni tevékenységüket. Marcsi Szöszmöszölde néven indított blogot, míg Ircsit Bene Ircsi Fonodája néven találhatják meg az érdeklődők a közösségi oldalon.