Érzelmi hullámvasútra ültetné a nézőt Szász Attila filmrendező

Az új film egy szélhámosról szól, aki átveri a háború utáni helyzetben a hozzátartozóikat kereső embereket, és aki mindeközben beleszeret egy titokzatos nőbe – derül ki a Magyar Nemzet által készített interjúból, amelyben Szász Attila elmondja: a 20. század fordulópontjai alapvetően forgatókönyvíró kollégáját izgatják, de őt is „könnyű volt megfertőzni” ezekkel. „Soha nem azzal tud nekem valamit eladni, hogy mikor játszódik, hanem maga a cselekmény fog meg, és pluszdimenziókat tesz hozzá a történelmi környezet” – fejtegeti a filmrendező, aki úgy érzi, ezek a történetek a máról is sokat mesélnek.

Az Apró mesék is bár a második világháború végén, de nagyobb részben egy erdei házban játszódik, így ma is bárhol megtörténhetne az alkotó szerint, aki hangsúlyozza: „Ezek az emberi viselkedésformák állandók, úgy tűnik, nemigen tanulunk a hibáinkból.”

„Mindvégig erős érzelmi töltetű a film, de feszültség hatja át” – magyarázza a rendező, hogy miért a romantikus thriller műfaját választották, majd megjegyzi, nekik „ez zsigerből jön”, hiszen korábbi filmjeik közül A berni követ és a Félvilág is részben thriller volt. „Jó érzés, ha el tudjuk érni, hogy egy néző izguljon, akár féljen is, és a végén valamiféle katarzist éljen át” – teszi hozzá Szász Attila, aki szerint történetei alkalmasak arra, hogy érzelmi hullámvasútra ültessék a nézőt, amit ő elmondása szerint gyerekkorra óta megkap a moziélménytől, és amit maga is szeretne rendezőként megteremteni.

A Kerekes Vica színésznő által megformált női főszereplőről elmondja, évek óta egyedül neveli gyermekét az erdészházban, így „ki van éhezve emberi kapcsolatokra, bármiféle közeledésre felfokozottan tud reagálni”. Elárulja, hogy a femme fatale karaktert is szerették volna beleláttatni ebbe a nőbe, akiről azonban csak a történet végén derül ki, hogy valóban a végzet asszonya-e.

Szász Attila szerint bár „egy rendezőnek bizonyos szinten tudnia kell forgatókönyvet írni, de azért ez két külön szakma”. Elmondja, ő is írt három nagyjátékfilm-forgatókönyvet és több rövidfilmet is, de számára az írás nem okozott örömet. „Nem vagyok elégedett azzal, amit írok” – mondja, ezért az életét megkönnyítette, hogy Köbli Norberttel egymásra találtak.

Azt is elárulja, a tévéfilm műfajától – sok más rendezőhöz hasonlóan maga is – ódzkodott, de rájött, hogy „itt lehetőség van minimozifilmeket létrehozni”. Úgy látja, korábbi filmjei „valamelyest újraélesztették ennek a műfajnak a népszerűségét”, és ma már mások is azt szeretnék, ha a tévéfilmjeik hasonló pályát futnának be az övéihez.

Emlékeztet: az első két filmjük hatvan fesztiválról harminc díjat hozott el, többnyire nem televíziós elismeréseket, és mindegyik szerepelt A kategóriás fesztiválon is, ahonnét ugyancsak díjjal térhettek haza. A rendező számára kérdés, hogy nem generáltak-e az eddigi sikereik túlzott elvárásokat az Apró mesékkel szemben, de a film sikerétől függetlenül úgy érzi, ez a filmjük érettebb, kiforrottabb alkotás, mint az eddigiek – de hogy ez valóban így van-e, annak megítélését persze a nézőkre bízza.

Borítókép: Szász Attila rendező Apró mesék című filmjének sajtóvetítése után a fővárosi Puskin Moziban 2019. március 6-án