Gazdaság

2015.08.14. 18:05

Télig nyújtják ki a gyümölcsidényt

A nyomott felvásárlási árak miatt évek óta siránkozó hangulatú nálunk a gyümölcsfélék szürete. Egyre több gazda próbálja újdonságokkal, feldolgozott termékekkel jobb életre segíteni a valaha jövedelmező ágazatot.

Miklay Jenő

A rendszerváltás óta egyetlen kormány sem szánt a gyümölcsös gazdáknak erőfeszítésükhöz méltó támogatást. Az utóbbi időben ugyan a szaktárca megszellőztette: jelentősebb, hektáronként 200 ezer forint termeléshez kötött szubvenciót kaphatnak majd a termesztők. Egyelőre azonban senki sem tudja megerősíteni a főhatóságnál azt, hogy megvalósul-e ez a támogatás. A különböző jogcímen nyitott létező forrásokat pedig összességében inkább csökkentik központilag, a termesztők tapasztalata szerint. Kovács György nagykőrösi gazda ezzel szemben főleg az agrárpiacon uralkodó káoszt okolja, amiért a gyümölcságazatban élők nehezen boldogulnak.

– Nem helyes a gyümölcstermesztők gondjait a támogatási rendszerrel összefüggésben magyarázni. Mi ugyanis jól meglennénk a központi források nélkül is, amennyiben az értékesítési árak fedeznék a termelési költségeinket. A tevékenységünket bővítő, előbbre vivő nyereségről nem is beszélhetünk. Például tavaly, a mi gazdaságunkban, 30 tonna meggy maradt a fákon, mert nem érte meg leszedni. Ráadásul akkor az eladhatatlan magyarországi meggy tetejébe nyomtak jelentős lengyel importot. Idén a felvásárlók kilónként 50 forintot ígértek érte, jóval az önköltség alatt. Később a kocsány nélküli ipari meggy ára felment 150 forintra, hiánycikk lett belőle. Idén ugyanis az történt, hogy orosz, ukrán, román felvásárlók vitték a meggyet Keletre, kijátszva a gazdasági embargót. A gyümölcspiac nálunk ilyen zűrzavaros, kiszámíthatatlan.
Korábban a gyümölcsös gazdák is a termelő-értékesítő szövetkezetekben, a TÉSZ-ekben remélték megvalósítani az összefogást, az által kereskedelmi pozíciójuk erősítését. Ezek a gazdasági szervezetek azonban jól-rosszul, egymástól elszigetelten működnek, országos érdekvédelemre alkalmatlanok. Kovács György azt mondja, ha valami csoda folytán mégis megállapodnának a termesztők valamilyen alapárban, ami alatt nem állnak szóba a felvásárlókkal, szinte biztos az, hogy sokan következmények nélkül megszegnék az egyezséget.
– Mindenki úgy és annyiért szabadul a terménytől amennyiért még megéri neki, mivel a hazai feldolgozó ipar már nem jelent komoly piacot. A konzervipari felhasználás minimális, az üdítő-palackozókkal pedig nincs értelme üzletet kötni. Például a lének való barackért 55 forintot kínáltak kilónként a környékbeli üzemek. Jobban járunk, ha cefrének adjuk el, 70-80 forintot fizetnek érte a lepárlók. A szüreti idény előtt a meggytermesztők szövetségével együtt arra kértük az Agrárkamarát, hogy hasonlóan a dinnyésekhez rajtunk is próbáljanak segíteni az értékesítésben. Igéretet kaptunk rá, de annál több nem történt.

Amikor a gyümölcstermesztők régi szép időket emlegetnek a 300-350 forintos meggyre is gondolnak, amit a dűlőúton rakodott teherkocsijára a felvásárló. Megéltek a termesztésből. Két évvel ez előtt 200 forint felett állt a rázott ipari meggy ára, azt mondják ezzel a bevétellel is megelégednének. A nyomott árak miatt azonban a hangácsi 30 hektár körüli gyümölcsösben és még jelentős szántó területen gazdálkodó Kovács család is kénytelen tetemes munkát fektetni az értékesítésbe azért, hogy nagyjából pénzüknél legyenek. Ezért úgy 6 év óta szakosodtak a gyümölcsfélék tartósítására, az aszalásra.
– Az összes termés minimális részét tudjuk feldolgozni ily módon, valamelyest pótolja a friss gyümölcsnél elmaradt jövedelmet, elodázzuk vele az idény végét. Lassan ugyan, de nő az aszalványok kereslete, például tapasztalom a hetipiacokon, hogy csoki helyett stanicli aszalt őszibarackot, szilvát, almát, vagy meggyet vásárolnak a szülők gyerekeiknek – magyarázta Kovács György.

Nagyon kevés a haszon az aszalványokon

A tartósítóipari cégek régen nem szívelték a szárítást, aszalást energia igényessége, alacsony jövedelmezősége miatt ezért fokozatosan kiiktatták tevékenységi körükből. Azóta még több költség nehezedik rá, amit szemléltet Kovácsék 170 kiló gyümölcsöt befogadó aszalószekrénye: 16-18 ezer forint értékű palackos gázt fogyaszt el, cserébe a 20 kiló körüli aszalványért. – Hozzáadva a munkadíjat, a nyers gyümölcs értékét, kiderül: nagyon kevés a haszon az aszalványokon. A piacon legfeljebb kilónként 2 ezer forint körüli áron lehet eladni. Olyan munka ez, amit minél kisebb költséggel, manufaktúrában éri meg művelni. Nálunk szerencsére nagy az összetartás, gyerekeink is tevékeny részesei a családi gazdaságnak – mondta Kovács György.

 

Ezek is érdekelhetik