Csak pozitívan!

Az utóbb időben az életem úgy alakult, hogy számos alkalommal megfordultam az SZTK-ban, különböző rendeléseken. Várakoztam, olykor néhány órát, de kétszer szerencsére alig negyedórát. Nem szokásom várakozás közben telefonozgatni, inkább figyelem magam körül a történéseket. Azt tapasztaltam, az emberek már kevésbé tárgyalják meg egymást között, hogy éppen kinek, mi a baja. Vagy csak könnyedén és röviden. Régen sokszor hallgattam, amikor egymásra licitálnak, kinek van nagyobb baja. Azt is észrevettem, mintha több ember választotta volna a rejtvényújságot és a könyvet várakozás közben, mint a mobilt. De a koronát azt tette fel az egészre, amikor a szemészeten két idős hölgy búcsúzkodott, és az egyikük azt mondta, Jó Látást Kívánok! Amellett, hogy elmosolyodtam, egyet is értettem vele.