Fényképezőgép

Munkám során gyakran járok óvodákba. A napokban a helvéciai oviban azonnal felfigyeltem két mókamesterre, két aranyos kisfiúra. Ahogy kollegám fotózta őket, vidáman mosolyogtak, pózoltak. Ahogy elkészültek a képek, azonnal kérték, hadd nézzék meg. Mondták: otthon is így szokták. A kollégám a nagy, drága fényképezőgépével leült közéjük, és együtt nézegették meg a képeket. Mivel ez nem mobiltelefonos képsorozat volt, nem lehetett csak úgy ujjal jobbra-balra húzogatni a képeket, de türelmesen kivárták a kicsik, míg gombnyomással léptette a fotókat. A végén meg is egyeztek, melyik sikerült a legjobban. Emlékszem, amikor én kislány voltam, napokat, akár egy hetet is várni kellett a fényképek előhívására. De annál nagyobb volt az öröm, amikor visszamosolyogtam egy-egy papírképen.