Segítő kéz

Mester-Horváth Nikolett

Az elmúlt napokban, sőt hetekben rengeteg jótékonysági akcióról adtunk hírt portálunkon. Karácsony közeledtével nagyon sokan érzik úgy, hogy segíteni szeretnének nehezebb sorsú embertársaikon. A legmegindítóbb mindig a gyermekek csillogó szemét látni egy-egy ilyen adományátadáson. Vagy épp azt hallani egy kilencéves kislány szájából, hogy egyetlen kívánsága a Jézuskától, hogy hozzon pelenkát a kistestvérének. Szívfacsaró.

Close-up,Of,Hands,Of,Senior,And,Young,Woman,Holding,A
Forrás:  shutterstock.com / illusztráció

Rögtön arra gondolok ilyenkor, hogy ennek sosem szabadna megtörténnie. Persze tudom, szinte emberemlékezet óta úgy van, hogy ahhoz, hogy valakiknek (a világ népességének mindössze pár százalékának) elképzelhetetlenül jól menjen a sora, ahhoz több milliárd embernek szűkölködnie kell (idehaza is). Nem haladtuk még meg gyarlóságainkat oly mértékben, hogy ezt a fájdalmas különbséget minimálisra csökkenthessük. Azt hiszem, épp ezt az igazságtalanságot érzékelve döntenek úgy sokan évről évről, hogy legalább az év legfontosabbnak vélt ünnepe előtt segítő kezet nyújtanak a rászorulóknak.

Csepp a tengerben. Tudjuk ezt mindannyian, úgy hiszem. De ha ezek a cseppek sem érkeznének meg, előbb-utóbb elfogyna belőlünk az emberség. Ezek a gesztusok emlékeztetik a kilátástalan helyzetben lévőket arra, hogy a dolgok jóra fordulhatnak, és − bár valóban egyedül vívják meg harcaikat az életben − olykor-olykor kapnak egy-egy jó szót, bátorító érintést, a mindennapokat kicsit megkönnyítő adományt, amire támaszkodhatnak, ami lendület ad a következő naphoz. Néha ugyanis csak ennyi jut, de néha ez is épp elég. 

Miben is állna jóllétünk egyik záloga, ha nem abban, hogy apró dolgokban is meglátjuk az élet csodáját? Könnyű persze úgy beszélni erről, hogy szép életem van, teljesen jól viselhető nehézségekkel. Mégis úgy vélem, amikor akárcsak telefonhívásokkal hozzájárulunk ahhoz, hogy valaki meleg ételt ebédelhessen legalább december 24-én, akkor valami olyan fontos és nélkülözhetetlen üzenetet küldünk nehéz sorsú embertársaink felé, ami megmelengeti a szívüket. Az ilyen pillanatok pedig igenis erőt adhatnak nekik.