Kövi

Korosodik az internet népe és egyre többen nosztalgiáznak felidézve a múlt századi időket. A retro termékek általában kellemes emlékeket ébresztenek, holott ezek alighanem csak a kádári gulyás-szocializmus kétes jólétéről árulkodnak. Igencsak korlátozottak voltak az akkori lehetőségek, de a mi korosztályunk ebben szocializálódott.

A szocializmus hagyatéka a „Kiskunmajsai kövidinka”, ami „édeskés pecsenyeborként” került forgalomba. A világhálón az elmúlt hetekben többször feltűnt a címkéje a Kecskeméten palackozott italnak, amely a hazai mellett, a szovjet piacon vált népszerűvé. A „hírös város” címerével díszített, elhíresült italt még a humorista Hofi Géza is poénba foglalta: „kövön terem, dinka, aki issza.”

A kövidinka – mostanában divatossá vált becézése szerint a „kövi” – mellett a kadarka volt századokon át a majsai bortermelők szőlője. A helyi borcsatában idővel a könnyed, gyümölcsös jegyekkel bíró kövidinka kerekedett felül, ami a szovjet-függőség időszakában jutott a csúcsra, holott a sikerét csak egy borhibának köszönheti.

Egy majsai vincellér, a helyi pincegazdaságot egykoron irányító Márton József árulta el egy nyolc évvel ezelőtt megjelent visszaemlékezésében, hogy 1966-ban olyan bort kellett készíteniük kényszerűségből, ami egy hónappal előtte még szőlő volt. A félbemaradt, édes bor azonban elnyerte a vásárlók tetszését. Ez a borfajta lett a legnépszerűbb árucikke a majsai pincének, ahol volt év, amikor 72 ezer hektolitert forgalmaztak, az akkor már természetes édesítéssel készülő termékből.

A késői érésű kövidinka népszerűsége megint felívelőben, és a majsai hegyközség borászai egyre jobb minőségű száraz borokat állítanak elő. Hiszen a „kövi” alapvetően száraz, homoki bor, amiről Hamvas Béla megírta: „az egyszerűbb életsebek gyógybora.”