Honvédelmi ismeretek

Nosztalgiával emlékeztem a minap a felvételi ponthatárok kihirdetésének estéjén arra a napra, amikor értesültem, hogy felvettek az egyetemre. Annak idején külön érettségiztünk, majd amikor ez megvolt, akkor írásbeli, ezt követően szóbeli az adott egyetemen tanárai előtt. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészkarára örömmel mentem számot adni a tudásomról. Legbelül éreztem az írásbeli után, hogy összejön a felvételi. Felvettek. A felhőtlen öröm csak néhány hétig tartott.

A szocializmusban a nyár végén a leendő egyetemista fiúkat berántották katonának, ez volt az üröm az örömben. Lentibe kerültem, amely néhány évvel korábban büntető laktanya volt. Éreztem is ennek a hatását 12 hónapon keresztül. A szerencsésebbek, mint a miniszterelnök ekkor Zalaegerszegre vonult be, amely egy civilizációs központ volt a határ menti kis településhez képest. Miután leszereltem, és végre elkezdtem az egyetemi tanulmányaimat, akkor szembesültem egy igazi nagy ostobasággal. Honvédelmi ismeretek előadásra kellett járnia minden diáknak az első szemeszterben. Hiába mondtuk fiúk, hogy egy évet lehúztunk a seregben, érveink süket fülekre találtak. Pedig egy hónappal korábban augusztusban még vizitárborban készültünk az imperialista nagyhatalmak elleni utolsó harcra, majd utána kétnaponta őrségbe jártunk. Ennek ellenére nem fogadta el az előadó főtiszt a katonaviseltek tiltakozását. Erre bojkottáltuk az óráit.

Az előadó megüzente, ha nem járunk az előadásokra, akkor kirúgat bennünket. Megkérdeztük miért? Ha hiányzunk a foglalkozásokról, akkor nem fogjuk elsajátítani a korszerű honvédelmi ismereteket, nem teszünk eleget hazafias kötelezettségünknek. Ez ugyan egy igazi semmit mondó válasz volt. Végül a főtiszttel megegyeztünk, aláírta mindenkinek az indexét.