Tomboló vihar

Ami a viharokat illeti, igencsak félős vagyok. Azonban nem pusztán a napjainkban tapasztalható orkánerejű szél, az özönvízszerű esőzések, a természet érezhetően hatalmas ereje miatt alakul ki bennem félelem. Félek, mert ezek egyértelmű és tagadhatatlan jelei a klímaváltozásnak, és annak, hogy mi, emberek könyörtelenül roncsoljuk a Földet. 

Ez nemcsak azért aggasztó, mert a péntekihez hasonló intenzitású viharok − mint tapasztaltuk is − fákat csavarnak ki, sőt, épületeket, tetőszerkezeteket rongálnak meg. Riasztó amiatt is, mert az áradásveszély ijesztő mértékben megnövekszik, ami hatalmas veszélyt jelent a folyók közelében élő emberek számára, az itt található utak és épületek állapotára. A hónap elején hazánkban is szembesülhettünk a természet emberéleteket követelő pusztításával, amikor villámárvíz öntötte el Gyöngyöstarjánt és ketten meghaltak. Sajnos már a szakemberek is arról beszélnek, hogy nagy valószínűséggel a tendenciát már nem tudjuk megállítani, hozzá kell szoknunk a szélsőséges időjáráshoz, de enyhíteni még képesek vagyunk rajta.

Férjemmel sokszor nézünk természetfilmeket, -sorozatokat, köztük David Attenborough természettudós vagy épp Zac Efron színész alkotásait. Előbbi egészen lenyűgöző módon tárja elénk, milyen sokszínű, lüktető világ vesz körül bennünket. Utóbbi világ körüli utazása során az egészséges és fenntartható életmód titkát keresi. Ezeket a sorozatokat, filmeket nézve szüntelen az járt a fejemben, hogyan bánhatunk ilyen mostohán a természettel, ami olyan végtelenül különleges fajoknak nyújt otthont, és olyan komplex módon működik, amit alig-alig tudunk felfogni. Alázattal és tisztelettel kellene viszonyulunk hozzá, mert, ha bántjuk, kifosztjuk, erőszakosan viselkedünk vele, ellenünk fordul. Teszi ezt teljesen jogosan, mi, emberek is pontosan így tennénk a helyében. 

Hiszem, hogy minden létező platformon és formában küzdenünk kell azért, hogy mérsékeljük a  − most már úgy tűnik − elkerülhetetlent. Nekünk sem jó, amikor úgy érezzük, vihar tombol a lelkünkben, testünkben, ne gondoljuk hát, hogy a természet számára sem fájdalmas a szélsőséges időjárás. Igyekezzünk, ne kívülről szemlélni a történéseket, mert aktív részesei, adott esetben elszenvedői vagyunk a változásoknak, pedig tehetnénk ellene.