Pénzügyek

Mintegy 10 százalékkal csökkent a kiskereskedelem volumene hazánkban – szólnak a hírek. A csökkenés nagy része élelmiszereknél mutatható ki, vagyis 10 százalékkal kevesebb élelmet vesz a magyar ember a jelenlegi gazdasági helyzetben. Nem csodálkozom rajta, mert a saját vásárlási szokásaim is átalakultak. Csak a legszükségesebbeket veszem meg, alapvető élelmiszereket, ami még mindig tetemes tétel, hiszen az infláció hatása leginkább az élelmiszerek árában jelentkezik. Úgyis túlsúlyos ország vagyunk, ránk fér egy kis diéta – mondhatnám cinikusan, vagy éppen keserű humorral, de sajnos ez egyáltalán nem vicces. A fogyasztási szokások radikális átalakítására van szükség, amíg tart a pénzromlás. Minden fillér kiadást meg kell gondolni, amit pedig meg tudunk venni, és eláll, most megvenni, mert legközelebb, amikor szükségünk lesz rá, már lehet, hogy jóval drágább lesz. 

Néha előfordult otthon, hogy megmaradt egy kis kenyér vagy egy-két zsemle. Ma már ez nem történhet meg, mióta aranyárban mérik a pékárut. Ételt sem dobunk ki, inkább racionalizáljuk az elkészített mennyiséget. És a korábbinál is jobban figyeljük az akciókat, igyekszünk a legtöbb termékből ezeket választani. Szerencse, hogy nem csak én törődöm a pénztárcámmal, hanem a rendőrség is ezt teszi. 

Nemrég ugyanis életbe lépett a zéró tolerancia a gyorshajtásnál. Sok magyarázatot olvastam, de bevallom máig nem tudom, hogy ha 50 helyett 51 kilométeres sebességgel megyek, lő-e rám a traffipax. Merthogy állítólag továbbra is az eljáró mérlegel. Lehet, hogy 51-nél nem, de 52 vagy 53 kilométernél már készül is a fénykép? Ki tudja ezt? Csak ők? Márpedig az gyakran megtörténik a városban, hogy ennyivel túllépem a sebességet, lévén, hogy az utat nézem és nem a kilométerórát. És persze hangsúlyozták: ez nem pénzszedési céllal történik. Én ezt készséggel elhiszem. Csak vigyázni akarnak ránk, mert a pénzügyi válságban mindenki nagyobb odafigyelést érdemel. Csak ne érezném, hogy megint egyel többen vadásznak a pénztárcám tartalmára.