Vélem-én

2015.10.20. 16:38

Aki bíró akar lenni

Sohasem irigyeltem a bírákat.

Hraskó István

Az többé-kevésbé tudott, milyen sokat és hosszan kell tanulnia egy fiatalnak, míg eljut az orvosi státuszig, de nem hiszem, hogy könnyebb lenne a maguknak talárt és bírói pulpitust elképzelők útja sem. Egyetemi éveim alatt láttam pár barátot, ismerőst iszonyú vastag alkotmányjog, nemzetközi jog és még ki tudja, milyen könyvek fölé görnyedni éjjel-nappal, és már akkor rádöbbentem, nekem ehhez nem lenne elég kitartásom, idegzetem. „Jogászéknál” a görbülő jegyhez kevés csupán csak „átlátni az összefüggéseket”, megjegyezni „a lényeget”, „rizsázni” a vizsgán, hanem szinte szó szerint kell idézni a tananyagot. Aztán, ha a lediplomázott, reményteli pályakezdő doktor bekerül a bíróságra, három év fogalmazói időszak, és egy év titkárkodás vár rá. Legalább, mert gyakran nincs hely az azonnali előrelépésre, ráadásul az alaptörvényben azt is rögzítették: bíróvá csak az nevezhető ki, aki betöltötte a harmincat.

Sokszor tudósítottam már tárgyalásokról, és mindig hüledeztem, a bírák hogy'' a csudában tudnak koncentrálni még a harmadik-negyedik órában is? Tegnap a törvényszéken tartott perszimulációs versenyen is az jutott eszembe: embertpróbáló ez a hivatás. „Kiszedni” a vádlottból, tanúból, sértettből, peres felekből a szükséges részleteket, megfelelően értékelni és mérlegelni a bizonyítékokat, ismerni a változó jogszabályokat, tartani a határidőket, és megalapozott döntést hozni, átérezve a felelősséget, hogy emberek sorsa múlik az ítéleten – leírni könnyű, de megvalósítani? Mindezt pedig annak tudatában, hogy a magyar bírák kezdő nettó fizetése az utolsó az Európai Unióban...

 

Ezek is érdekelhetik