Ó, azok a csodálatos FÉRFIAK…

Ádám és Éva, Rómeó és Júlia, Brad Pitt és Angelina Jolie. Már az ősidők óta nyomon követhetjük azt a jelenséget, miszerint minden nőnek szüksége van egy védelmet, biztonságot és támaszt nyújtó férfira – azonban ez fordítva is igaz.

Mert mi lenne a férfiakkal nők nélkül? Valószínűleg nem látnának ki a szennyes ruhák, széthagyott alsónadrágok és zoknik halmaitól, a mosogatókban rakásban állna a csetres, rendre elfelejtenék az anyukájuk, testvérünk, kedvenc nénikéjük születés- és névnapját.

De mi a helyzet a másik oldallal? Mi lennek velünk, nőkkel férfiak nélkül? Nem lenne szükségünk folyamatos fogyókúrára, mindenki jól érezhetné magát a bőrében úgy, ahogy van. Nem kellene a munka után fáradtan hazaesve a háztartási rabszolga szerepét is betöltenünk, hogy a napi kuplerájt eltakarítsuk. Nem lenne okunk éjszakákon át álmatlanul forgolódni, puszta rosszkedvből duplájára növelni a csokoládégyártók bevételét, de még a kényszeres megfelelni-vágyásunkról is lemondhatnánk...

Jogosan merülhet fel mindannyiunkban a kérdés: Akkor mégis mi a fészkes fenéért van szükségünk rájuk? Nos, mert ha nem lennének, nem csak a letargiaforrás szűnne meg, hanem a boldogságé is. Hiszen ki hozna nekünk néhanapján virágot? Ki szórakoztatna minket egy gyertyafényes romantikus vacsorán? Ki nyitná ki előttünk a kocsi ajtaját, amikor az Operaházba indulunk a legújabb balettet megnézni?  Bizony, jó néhány boldog pillanattól megfosztana bennünket, ha nem lennének férfiak...

Egy közvélemény-kutatás eredménye nyíltan kimutatja, hogy a nők 95,3%-a nem tudja elképzelni későbbi életét olyan  partner nélkül, akire bármikor, bármilyen helyzetben számíthat. „Az én férjem a legédesebb a világon, minden reggel ágyba hozza a reggelit. Minden férfinak ilyennek kellene lennie, hogy ne csak én legyek egyedül ilyen határtalanul boldog!”, nyilatkozta az egyik megkérdezett. Nincs mese, igazat kell adnunk a fenti megnyilvánulásnak....