Pintér Lajos és Dobozi Eszter válogatás köteteit mutatták be

A rendezvényen Dobozi Eszter és Pintér Lajos legújabb versköteteit ismerhették meg az érdeklődők. Az írókkal dr. Füzi László irodalomtörténész beszélgetett.
Sok közös vonás fedezhető fel az ismert kecskeméti költőkben, többek között az, hogy mindkettőjük könyve az utolsó percben, a napokban jelent meg, illetve válogatott verseket tartalmaznak. Dobozi Eszter Ahogy ő néz, ahogy ő lát című kötete kapcsán elmondta, többször szóba került már családi körben, hogy ideje lenne egy válogatott versekből álló kötetet kiadni, de mindig ódzkodott tőle. Tavaly azonban a kiadó felkérte rá, és arra már nem mondhatott nemet. A régiek mellett az elmúlt másfél év versei is helyet kaptak benne. Bevallotta: szenvedést, komoly lelki erőfeszítést jelentett számára a régi verseinek újraolvasása. Részben azért, mert az ember sokat változik az évek alatt. Alig akarta elhinni, hogy valamikor ő írta ezeket a verseket. Nehéz korszakokat idézett fel benne, melyekre már nem akart emlékezni. Szakmailag is változott. Írói pályájának első részében ösztönösen írt, később már tudatosabban, figyelt a formai megkötésekre is.
Füzi László a kötet kapcsán központi motívumként a küzdelmet fogalmazta meg. Ezzel egyetértett az írónő is. Egyrészt a peremre helyeződő ember küzdelmét, másrészt az életben maradásért való küzdelmet emelte ki. Mindezekhez meg kellett tapasztalnia a sok kiszolgáltatottságot, a beteg ember elesettségét is.

[caption id="" align="aligncenter" width="430"] Dobozi Eszterrel és Pintér Lajossal Füzi László beszélgetett
[/caption]Pintér Lajos „fényöröm fénybánat (1990-2015)" című könyvét is megismerhette a közönség. A költő szintén tartott egy válogatást kötet megjelentetésétől, de a kiadói felkérésre ő is rábólintott. Régi verseit úgy válogatta össze, hogy olvasóbarát kötetet vehessen kézbe az olvasó.
Füzi László szerint a kötet üzenete a kötődés a kultúrához, az értékekhez. Pintér Lajos is elfogadta e véleményt. Hozzátette: a mai ember életében is kulcskérdés az identitás megtalálása. Meg kell találnunk a helyünket a világban, beleértve a családot, a munkahelyet, a kultúrát, egyszóval mindent. A kötetben is csak olyan emberekről ír, akik példaszerű életet élnek. Sokat tanult tőlük, nagy jellemük imponálnak neki. A silány életművek sohasem érdekelték.

Dobozi Eszter arról kérdezte írótársát, zavarja-e, hogy ma alig keresettek a versek, se tévé, se rádió, se folyóirat nem igazán népszerűsíti. Pintér Lajos erre csak annyit mondott: őt mindez nem keseríti el, hiszen mindig szükség lesz a versekre, különben meggörbül a világ gyémánttengelye. Igaz ehhez kicsit elvarázsoltnak kell lenni, de ő ezt magában érzi is.