Hagyjatok játszani, amíg lehet!

– Honthy Hanna, Latabár Kálmán, Feleky Kamill – csak néhány név az Operettszínház társulatából abból az időből, amikor szerződtették. Hogyan fogadták a színészlegendák az ifjú kezdőt?
– Gyorsan megszerettek, én pedig tisztelve imádtam őket. Csodálatosak voltak művészileg, emberileg, barátilag. A főiskolán olyat nem tanítanak, mint amikor Latabár Kálmán a Balkezes bajnok előadására készülve újra meg újra végigpróbálta, milyen magasról kell leejtenie a tükröt, a poharat, hogy pontosan a helyén legyen minden poén. Tőlük tanultam színpadi alázatot, a közönség szeretetét és tiszteletét. Huszka Jenő Szabadság, szerelem című darabjában léptem először az Operettszínház színpadára – meghatottan és nagyon szerelmesen. Ugyanis első látásra beleszerelmesedtem partnernőmbe, Petres Zsuzsiba. Megjegyzem, nem volt nehéz...

– Hogyan sikerült azonnal főszerepet kapnia ebben a legendás társulatban?
– Az igazsághoz tartozik, hogy nem én kezdtem próbálni a szerepet. Csakhogy Gáspár Margit, a színház igazgatója elégedetlen volt az elődömmel, akit a pártbizottság jelölt ki Jókai szerepére. Szinetár Miklós protezsált be a meghallgatásra, ahol azonnal szerződést ajánlottak. Igaz, eredetileg operaénekesnek készültem, de Szinetár meggyőzött, hogy szerződjek csak le, s ha majd megszerzem a kellő rutint, lesz még időm átmenni az Operába.

Közelkép

Csizmadia László. Bár a zene egészen kicsi kora óta fontos az életében, egy ideig sebésznek készült. Az esztergomi ferences gimnáziumban Mindszenty József hercegprímás is felfigyelt gyönyörű hangjára. Egyik unokabátyja világosító volt az Operában, így sokat statisztálhatott az előadásokon.

Amikor beiratkozott az Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskolába, még operaénekesnek készült, azonban szakmai keresztapja, Szinetár Miklós rábeszélte, hogy szerződjön le az Operettszínházba. Két évet töltött ott, majd 1956-ban kivándorolt Kanadába. Két évvel később tért haza.

1962-ben először Egerben játszik, majd Győrbe, utána Szolnokra, 1968-ban Szegedre szerződik.

1986-ban lett a kecskeméti Katona József Színház társulatának tagja.

– Alig melegedett meg a színházban, amikor a társulat felkerekedett és elutazott Moszkvába turnézni. Nem aggódott, hogy mi lesz, ha bakizni talál az elvtársak előtt?
– Ezzel kapcsolatban van egy anekdotám. Eredetileg két hétre mentünk ki a Szovjetunióba. Telt házas, tomboló sikerünk volt, így a második hét végén szóltak: át kell mennünk Leningrádba, hogy ott is eljátsszuk a repertoárt. Az egész színház utazott, lehettünk vagy 300-an: a teljes tánckar, a zenekar, a műszak és persze a színészek. Leningrádban is eljátszottunk mindent, már készülődtünk haza, mindenki bevásárolt, amikor jött az értesítés: vissza kell mennünk Moszkvába, mert Hruscsov is látni akar bennünket. Erre Csákányi Laci azt mondja: „Engem ’44-ben elfogtak az oroszok és 3 évig csak azt hallottam, hogy ’szicsasz, szicsasz!’. Lehet, hogy kezdhetünk aggódni?” Kint töltöttük a karácsonyt és a szilvesztert is. Münnich Ferenc volt akkor a nagykövet, aki igencsak belepistult Zentai Anna színésznőbe. Fejedelmi ellátásban volt részünk: szilveszterkor különrepülő hozta a hidegtálat Pestről.

– Aztán következett 1956, és nagy fordulatot vett a pályája. Miért döntött úgy, hogy elhagyja az országot?
– Amikor vérbe fojtották a szabadságharcot, szárnyra kapott a hír, hogy az oroszok összegyűjtik a fiatal férfiakat, és kiviszik Szibériába. Nem akartam megvárni. Menyasszonyommal és a szüleivel úgy döntöttünk: elindulunk az ellenkező irányba. Amikor tanáraim utólag megtudták, hogy elhagytam az országot, szörnyülködtek: hogyan lehet itt hagyni a fényes karriert!?

– Milyen világ várta kint?
– Furcsa, felemás világ volt. Csak egy példa: megismerkedtem Horváth Lászlóval, a Szeptember végén című film főszereplőjével. Itthon vezető színész volt, kint sörgyári ügynök lett. De amikor segített munkát találni, hórukkemberként annyit kerestem, hogy egy hónap múlva a berendezett lakásomból hívtam fel édesanyámat a saját telefonomon. És tudja, mit mondott anyám, amikor mondtam neki, hogy jöjjenek utánunk, mert jól megy a sorunk? „Gyere haza, édes fiam!” Én pedig két év után hazajöttem. Miattuk is, és magam miatt is: embertelen honvágyam volt.

[caption id="" align="alignright" width="250"] Csizmadia László
[/caption]– Milyen világ fogadta itthon?
– Szinte azonnal színpadon voltam: a Kard és szerelem című darab ment, Fényes Szabolcs volt az igazgató. Csakhogy az évad végén jött a párttitkár, és közölte, hogy disszidenseknek nincs helyük az Operettszínházban. Távoznom kellett. Nem estem kétségbe: gyorsan tagja lettem Honthy Hanna, Bilicsi Tivadar, Sárdy János brigádjának – velük jártam az országot. A diszzidálás miatt Pesten esélyem sem volt elhelyezkedni. Vidéken viszont nem nyúltak utánam. Előbb Egerbe szerződtem el, utána 4 év Győr, majd Szolnok jött, majd pedig 18 szép, szegedi év. Játszottam operettben, operában, musicalben, prózai darabban – éppen csak balettben nem léptem fel. Szeged megadta nekem a jó értelemben vett sztárságot. Máriáss Jóskával játszottunk együtt a Csárdáskirálynőben – ő volt Miska pincér, én Edvint alakítottam. Egyik előadás után azt mondja nekem: „Itt játszok Szegeden évek óta, de csak mióta veled szerepelek a Csárdáskirálynőben, azóta hívnak félre a közértben, hogy nekem adják a pult alól a legszebb szalámit...” Belaktam Szegedet, barátaimnak tudhattam a főorvosoktól, városi vezetőktől a taxisofőrökig sok embert.

– Miért döntött 18 év után Kecskemét mellett?
– A triumvirátus távozása után Lendvay Ferenc lett az igazgató. Felhívott telefonon: „Lacikám, gyere át Kecskemétre, vissza kell dalolni a közönséget a színházba!”. Senkinek nem tettem volna meg, hogy ott hagyom Szegedet, de neki megtettem. S ennek már huszonhárom éve...

– Nem bánta meg?
– Dehogy! Itt ismerkedtem meg csodálatos feleségemmel, itt neveltük fel az első házasságában született, akkor kétéves, pici lányt, aki hamarosan formatervezőként diplomázik a műszaki egyetemen. Elteltek ezek az évek... Az emberek, akiknek alakját felidéztem, szinte mind elmentek már. Hiába, ez is a 75 év része. Ebben a szép korban, amikor úgy érzem, a kondícióm és az egészségem is megvan, remélem, a február 27-ei születésnapi gálán bizonyíthatok még a közönségemnek néhány dallal.

– Mi lesz a kívánsága, ha február 20-án elfújja a gyertyákat a tortáján?
– Hadd idézzem Ruttkai Évát: „Hagyjatok játszani, amíg lehet!”

A másik duettjük a Csárdáskirálynőből az Álom, álom...

A születésnapi gálán fellép Demján Kinga, Horváth Erika, Mahó Andrea,

Egyházi Géza, Pál Attila, Sirkó László, Szerednyey Béla, Szokolai Péter.

Vezényel Dömötör Zsuzsa és Látó Richárd.

Amikor beiratkozott az Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskolába, még operaénekesnek készült, azonban szakmai keresztapja, Szinetár Miklós rábeszélte, hogy szerződjön le az Operettszínházba. Két évet töltött ott, majd 1956-ban kivándorolt Kanadába. Két évvel később tért haza.

1962-ben először Egerben játszik, majd Győrbe, utána Szolnokra, 1968-ban Szegedre szerződik.

1986-ban lett a kecskeméti Katona József Színház társulatának tagja. Operettgála Illúzió a szerelem... – többek között a Sybillből jól ismert örökzöld is felhangzik a február 27-én 19 órakor kezdődő gálán – Csizmadia László és Csombor Teréz előadásában.

A másik duettjük a Csárdáskirálynőből az Álom, álom...

A születésnapi gálán fellép Demján Kinga, Horváth Erika, Mahó Andrea,

Egyházi Géza, Pál Attila, Sirkó László, Szerednyey Béla, Szokolai Péter.

Vezényel Dömötör Zsuzsa és Látó Richárd.

Csizmadia László -->