2008.04.28. 12:13

Eszter hagyatéka - múltidéző utazás a jelenben

Egy csodálatos szerelmi történet, egy fantasztikus író: Márai Sándor, gyönyörű Balaton-felvidéki tájak, kitűnő szereposztás – mindez egy filmben: az Eszter hagyatéka című regény adaptációjában. A kecskeméti bemutatóra ellátogatott többek között az Endrét alakító Szilágyi Tibor is.

Galambos Krisztina

- Tavaly márciusban Kossuth-díjat kaptam. Ezt a családdal májusban, a Kanadában élő húgoméknál ünnepeltük meg. Éppen New Yorkban kirándultunk, amikor felhívott a producer-rendező, hogy az Eszter hagyatékából csinálnak egy filmet, és egy nagyon fontos szerepre felkérnének.

- Milyen karakter az Ön által alakított Endre?
- Endre Eszter apjának és a családnak a barátja. Neki is - ahogy a főszereplő Lajos és a testvérek kivételével minden, filmben szereplő férfinak-, érzelmi kötődése van Eszterhez. Endre 10 évvel idősebb a nőnél. Egy talpig becsületes, nagyon rendes ember, aki meg akarja menteni Esztert a beteljesületlen, őrületes szerelemtől.

- Hogyan viszonyul a Márai-művekhez és azon belül is az Eszter hagyatékához?
- Amikor elvállaltam a szerepet, ezt a művet még nem ismertem. Azonban Máraival mostanság sokat foglalkoztam, ugyanis a ’70-es években Kanadában megjelent Föld-Föld című kiváló szépirodalmi művéből nemrég készítettünk egy 16 órás hangoskönyvet Nagy-Kálózy Eszterrel.

Az Eszter hagyatéka a ’30-as években játszódik, de akár egy mai probléma is lehetne. A történet egy bő fél napot ölel fel. A nő a halála előtt emlékszik vissza az eseményekre. A főszereplők kivételével mindenkinek egy nagyobb jelenete van. Ez a színészekre is másfajta felelősséget ró, ugyanis abban a 6-8-10 percben kell a legjobbat kihozni a karakterből.

A forgatás fantasztikus élmény volt. Egyrészt a helyszín miatt: a badacsonyi hegyen, egy közel 150 éves kúriában készült a film. Másrészt: egy igazán jól válogatott csapatot sikerült a rendezőnek összehozni. Ez azért is volt nagyon fontos, mert mindannyian komoly feszültséggel kezdtünk dolgozni. A film nagy része ugyanis hasznos hanggal készült, csak minimális utószinkront alkalmaztunk. Összességében úgy gondolom, hogy Sipos Józsinak sikerült egy nagyon szép filmet csinálni. Olyan, mint ha nem is magyar film lenne. A szereposztás telitalálat, gyönyörű az operatőri munka, szóval azt hiszem, hogy méltóan nyúltunk hozzá Máraihoz, akinek óriási reneszánsza van a világban.

- Ön a főiskola elvégzése után Kecskeméten kezdte pályafutását. Milyen emlékeket őriz azokból az időkből?
- Nekem Kecskemét szakmai szempontból olyan, mint az első, beteljesült szerelem. 1965-ben végeztem a főiskolán. Akkor a kecskeméti színházat Radó Vilmos igazgatta. Ő szerződtetett ide, három évet töltöttem a hírös városban. Azóta is nagyon sokszor visszajárok. Éppen ma látogattam meg a 81 éves Fekete Tibor barátomat, akinek a napokban szemműtétje volt. A beszélgetés közben felelevenítettük a régi, kecskeméti emlékeket. Sok darabban játszottunk együtt.

Az első szerepemet, 1965 májusában, még a diploma előtt játszottam Shakespeare Makrancos hölgyének Petruchiojaként. Szegedi Erika alakította a szolgámat, Grumiot. Rajtuk kívül még számtalan jobbnál-jobb színésszel játszottam együtt Kecskeméten és a közönség már akkoriban is nagyon-nagyon szerette a helyi színházat. Rengeteget dolgoztunk. Egy évben 12-13 bemutatónk volt, számtalanszor a buszon, zseblámpával tanultuk a szöveget a másnapi próbára.

Pár évvel ezelőtt Bodolay Géza hívott meg egy szerep erejéig. Mindig örülök, ha visszatérhetek ebbe a gyönyörű színházba. Nem ajánlkozás, de bármikor szívesen veszem a meghívást, mert én ide egy kicsit mindig hazajövök.

Az alkotók
rendező: Sipos József
író: Márai Sándor
forgatókönyvíró: Sipos József, Gózon Francisco
zeneszerző: Berkes Gábor
operatőr: Gózon Francisco
producer: Détár Krisztina, Sipos József
vágó: Eszlári Beáta
szereplő(k):
Nagy-Kálózy Eszter (Eszter)
Cserhalmi György (Lajos)
Törőcsik Mari (Nunu)
Eperjes Károly (Károly)
Áron László (Laci)
Szilágyi Tibor (Endre)
Udvaros Dorottya (Olga)
Hámori Gabriella (Éva)
Kolovratnik Krisztián (Gábor)
Simon Kornél (Béla)
Sipos Boldizsár (Kálmánka)
Martinovics Dorina

Az ismeretlen ismerős
Eszter, az önszántából magányosan élő, 50 körüli hölgy már nem sokat vár az élettől, biztos, nyugodt öregkor előtt áll. Egy nap táviratot kap egyetlen szerelmétől, aki egykor hűtlen volt hozzá. Lajos visszatér egy napra a városba, magával hozza a gyermekeit és egy ismeretlen társaságot. Eszterben felébrednek a régi emlékek és érzelmek, melyeket maga sem tud pontosan meghatározni. Lajos érkezése a kisvárosi társaság tagjaiból (Eszter baráti köréből) különböző reakciókat vált ki. Egy dologban azonban mindenki egyetért: Lajos egy gazember. A film az emberi kapcsolatokat boncolgatja, választ keresve az emberek cselekedeteinek sorsszerűségére.