Közélet

2012.03.09. 15:35

Ők is ott ültek a döntéseknél

Dr. Révfy Zoltán volt az előző ciklusban Baja polgármestere, ám a Fidesz nem őt indította a 2010-es önkormányzati választáson, a hatalom átadása után visszatért polgári pályájára. Az önkormányzat lapjában az idei költségvetés tervét, illetve az ahhoz fűzött polgármesteri értelmezést közlő cikk megjelenése után levelet írt, majd nyilatkozott lapunknak.

PN

– Elolvasva az interjút rögtön érezte, hogy reagálnia kell?
– Jelenleg nem vagyok közszereplő, de az voltam. 2010 ősze óta nem is szólaltam meg közéleti kérdésben. Amikor korábbi ténykedésemet eddig kritika érte, akkor azok a megnyilatkozások még a tűréshatáron belül voltak. Most viszont úgy láttam, hogy muszáj megszólalnom, mert ez már elérte azt a bizonyos küszöböt. Sőt, túlcsordult azon. Megírtam a válaszlevelet, amit elküldtem a  Bácskai Naplónak, és kértem közreadását. Aztán erre nem került sor. Nem tudom, hogy bekerül-e valamelyik számba.  

– Közösségi oldalára is kitette az írást. Ez milyen reakciókat keltett?
– Sokan állítottak meg és fejezték ki szimpátiájukat a levél kapcsán. A visszajelzésekből azt látom, hogy sok bajai számára eléggé érthetetlen és visszatetsző, hogy 2012-ben a városvezetés visszamutogat és azt hajtogatja, hogy az előző testület, valamint polgármester tehet azokról a bajokról, amiket látni vélnek. Pedig a város jelenlegi irányítói közül többen ott ültek a döntéseknél és egyet is értettek azokkal, így a polgármester is. Hangsúlyozom: nem szeretnék semmiféle kritikának hangot adni és belemenni a jelenlegi várospolitika kérdéseibe, nem óhajtok a költségvetésről sem véleményt mondani. Csupán azt akartam jelezni: méltatlannak tartom, hogy bizonyos költségvetési számok kapcsán megszólíttattam, holott másfél éve 768 oldalon leírva leadtam, amit kellett. Azt el kellett volna olvasni és annak mentén folytatni a város vezetését.

– Van kapcsolata a jelenlegi testület tagjaival?
– Lényegében nincs. Ügyvédként dolgozom, fontos területen tevékenykedem, de ez távol áll a várospolitikától. Több olyan szervezet képviseletét látom el, ami igényel némi kapcsolatot a városházával.

– Mi bosszantotta fel leginkább? 
– Évtizedek óta Kecskeméttel hasonlítottuk össze Baját, amikor a város fejlődésének lemaradásáról beszéltünk. Most pedig volt három esztendő, amikor nominálisan több támogatást nyertünk el az uniós pénzekből, mint a megyeszékhely. Kecskemét mintegy háromszor nagyobb lélekszámú, 2007 és 2010 között 10 milliárd forint támogatást nyertünk el, Kecskemét viszont ennél kevesebbet. Lakosság-arányosan is sokkal több pályázati pénzhez jutottunk, mint a települések zöme. Ezeket az eredményeket becsmérlik, próbálják most leminősíteni. Ez számomra nem elfogadható, ezért kellett megszólalnom. Arról nem is beszélve, hogy a beruházásokkal kapcsolatos döntéseket természetesen a képviselő-testület hozta és az erről készült ciklusbeszámolót egyhangúlag elfogadta.

– Polgármester úr többször, több helyen is azt mondta: nem támadja a múltat, mert tényekről és számokról van szó...
– Akkor érdemes elővenni az átadás-átvétel jegyzőkönyvét, amiből látszik, hogy 2010 októberében a szigorúan vett működési hiány 559 millió forint volt. Ehhez képest a mostani költségvetési adatokat szemlélve legalább háromszorosra nőtt a városi működés hiány, ezért pedig sem én, sem a korábbi testület nem tartozhat felelősséggel. Még akkor sem, ha a kötvényt vesszük alapul. 
 
– Pedig akkor még a svájci frankos kötvényt 182 forinttal számolhatták, és 3,9 milliárd forint adósságot jelentett. Ez ma jóval nagyobb összeg. 
– Ma is úgy vélem, nem volt más lehetőségünk, a kötvényeket ki kellett bocsátanunk, mert olyan fejlesztési lehetőséget célozhattunk meg, ami talán soha nem lesz. Ha adnak 900 forintot 100-hoz, akkor pályázni kell, legalább is az alapvető városi célokat tekintve! Évtizedes probléma volt a belváros korszerűsítése, a Sugovica magaspartfalának megerősítése, az ipari park fejlesztése, amit végre kellene hajtani, fejleszteni kell a kórházat, bölcsődére is szükség volt. Évtizedes fejlesztési deficit után sok területen nyílt lehetőségünk, amelyeket megítélésem szerint kiemelkedően jól használtunk ki.[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Dr. Révfy Zoltán
[/caption]

– Aligha kétséges, hogy a Szentháromság téri szökőkút és a Kagyló jelképezte vízi kapu projekt nem igazán sikeres. 
– Nem gondolom sikertelennek a szökőkút esetét. Üzemeltetni kellene, kötni egy szerződést egy hozzáértő vállalkozóval, aki karban tartja. Nagyon népszerű hely lett a szökőkút például a gyerekek körében, pedig szinte sose ment rendesen. A Kagyló hibájaként említik, hogy nem vezet hozzá út. Pedig ide csak szervizút kell vezessen, nem kellene elfeledni, hogy ez egy víziturisztikai célú épület, aminek elsődleges funkciója a kajak-kenu és egyéb vízi eszköz kölcsönző. Más kérdés, hogy a köztudatba a feltétlenül autóval megközelítendő szórakozóhelyként került. Sajnos, az üzemeltetésben nem szolgálta igazán az eredeti funkcióját. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy szemben a Nagy-Pandúron egy korábban meglévő, jó értelemben vett közösség még nem állt helyre a régi épület lebontása óta. Sosem tartottam jó ötletnek az egykori kis kocsma lebontását és a fák kivágását, de ez volt a tervezők döntése. Ez valóban nem egy sikertörténet.

– Ön a vízlabda egyesület elnöke. Önöket mennyire sújtja a finanszírozás csökkenése? 
– Gyakorlatilag semennyire, minket személy szerint csupán kis mértékben érint a támogatások visszavágása. Nem titkoltam soha, hogy nagyon szeretem a sportot és művelem is. Mindig azt tartottam, hogy aki erre a területre pénzt ad, az hosszútávú befektetést eszközöl. Amikor pedig nem ad, illetve egyik pillanatról a másikra nagy összeget vesz el, akkor óriási károkat okozhat. Úgy tűnik, jelenleg ezzel állunk szemben. Arra pedig áldozni kell, hogy a gyerekek sportoljanak, mert ezáltal egészségesebbek lesznek és hosszú távon kevesebb lesz az egészségügyi és szociális kiadás is. A városi sporttámogatás 2006-ban 25 millió forint volt, amit megdupláztunk, majd tovább növeltünk. Meg tudtuk tenni és egyidejűleg konszolidáltuk a költségvetést, a működési hiány 2006 és 2009 között csökkent. Igaz, ebben az időszakban nagyon nehéz döntéseket kellett hozni, például komoly létszámleépítésekről dönteni. De ne írják már le, hogy az előző ciklusban elköltöttük a sporttámogatásokat 20 évre! Ez nem felel meg a valóságnak. Ráadásul még marhaság is.

PN Dr. Révfy Zoltán -->

Ezek is érdekelhetik